Keszei István (Székesfehérvár, 1935. júl. 5. – Párizs, 1984. jan. 26.): költő. Tanulmányait a bp.-i ELTE (Eötvös Loránd Tudományegy.) magyar-latin szakán kezdte, majd Louvainben egészítette ki. 1957-től Belgiumban élt, 1962-ben Franciao.-ban telepedett le, ahol alkalmi munkából élt. Drámai hangvételű verseit az Új Látóhatár, Irodalmi Újság, Ahogy Lehet, Magyar Műhely és a Katolikus Szemle közölte. 1979-ben munkásságát Sík Sándor-díjjal jutalmazták. – M. Angyali merénylet (versek, Róma, 1979); Monfort, François: A szeretet hite (fordítás, Wien, 1979); Átkelés (versek, Székesfehérvár, 1990). – Irod. Pomogáts Béla: K. I. (Élet és Irod., 1984. 8. sz.); Horváth Elemér: K. I. (Szivárvány, 1984. 13. sz.).