Kigyós Sándor (Debrecen, 1943. júl. 7. – Pécsvárad, 1984. okt. 30.): szobrász. A debreceni Tanítóképző népművelés-könyvtár szakának elvégzése után a Kossuth Lajos Tudományegy.-en m. nyelv- és irodalom tanári diplomát szerzett. 1966-ban került Pécsváradra, a Járási Művelődési Központba. 1970-től tagja volt Villányi Szobrász Symposionnak. Az anyagban és a formában rejlő erőt kutatta különös, az anyagszerűségnek sokszor ellentmondani látszó módon megmunkált szobraiban. A forma és az anyagszerűség ellentéte erősen foglalkoztatta; kőből, márványból faragott, vágott, lőtt vagy robbantott olyan formákat, amelyek pl. a hajlított vasra emlékeztetnek. Vizsgálta a mértani formák állandósága mellett az „átmeneti formákat” is (Gömb-hasáb, 1973). Művészete eredendően intellektuális, szinte valamennyi műve hosszas, alaposan átgondolt meditációt, szokatlan képzetfelvetést, újszerű meglátást tükröz. Az anyagszerűség újszerű értelmezése, egyéni formaképzése és a modern technika lehetőségeit kihasználó bravúros kivitelezése révén a modern m. szobrászat jelentős egyénisége. Fontosabb egyéni kiállításai: Pécs (1970, 1975, 1977); Szeged (1977); Bp. MNG (1982); Miskolc (1982); Bp. Galéria Lajos utcai Kiállítóháza (emlékkiállítás, 1986). A pécsváradi vármúzeumban állandó emlékkiállítása van. – F. m. Hajlítás (1970-es évek közepe); Terhelés csoport (1977); Felhajlás (1978); Összetartás (1981); Térplasztika (Százhalombatta, 1984). – Irod. Aknai Tamás: A meggyűrt márványszalag példázata (Művészet, 1977. 12.); Keserű Katalin: Méltatás és dokumentum (Művészet, 1986. 2.); Székely András: A pécsi Műhely. Beszélgetés Kigyós Sándorral (Új Tükör, 1982. jún.); Katalóguselőszó a bp.-i emlékkiállításhoz (Bp., 1986); Emlékezések K. S.-ra (sajtó alá rend. Gállos Orsolya, Baranyai Művelődés, 1986. 1. sz.); Mezei Ottó: K. S. (Magy. Építőművészet, 1986. 6. sz.).