Király István (Ragály, 1921. júl. 15. – Bp., 1989. okt. 19.): irodalomtörténész, egyetemi tanár az MTA tagja (l. 1970, r. 1979) Kossuth- díjas (1953), Állami díjas (1973). Tiszántúli ref. pap fia. Középisk. tanulmányait a Sárospataki Ref. Gimn.-ban végezte (1931-1939). Egy.-i tanulmányait Eötvös kollégistaként a Pázmány Péter Tudományegy. Bölcsészeti Karán m.-német szakon folytatta, közben állami ösztöndíjjal tanult a berlini egy.-en is. Tanári diplomát 1944 tavaszán nyert. 1944-45-ben Debrecenben tanár, majd Bp.-en 1947-ig az Orsz. Köznevelési Tanács titkára. Az OSZK-ban könyvtáros (1947-48). 1948-ban az Eötvös Kollégiumban tanított a kollégium megszüntetéséig. 1949- től az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) irodalomtörténeti tanszékén docens. 1952-ben jelent meg monográfiája Mikszáth Kálmánról, melyben az író realizmusának jelenlétét igyekezett bizonyítani. 1957-59-ben Szegeden volt egy.-i tanár. 1959-től haláláig az ELTE Bölcsészettudományi Karának XX. századi m. irodalomtörténeti tanszékén egy.-i tanár, tanszékvezető 1988-ig. Egy.-i előadásainak fő témája Ady Endre költészete volt. Tanári személyiségével tanszékét friss, vitázó műhellyé formálta. Négy kötetben kiadott monográfiában tárta fel Ady Endre életművét az Új versek korszakától kezdve. Könyvében a költő forradalmiságának ideológiai gyökereit mutatta be. Irodalmi módszere a műelemzés volt. Kosztolányi Dezső verseinek műfajairól, világképéről írt tanulmányai monográfia értékűek. Tudományos munkássága mellett pályájának egyes korszakaiban kiterjedt irodalompolitikai és szerkesztői tevékenységet is folytatott. Szerk. a Csillag (1953-56), a Kortárs (1962-69), a Szovjet Irodalom (1970-89) c. folyóiratokat. Ady Endre Összes Műveinek főszerk.-je 1955-től, szerk. Mikszáth Kálmán Összes Műveinek kritikai kiadását 1956-tól (Bisztray Gyulával, majd Rejtő Istvánnal). 1970-től haláláig főszerk.-je volt a Világirodalmi Lexikonnak, 1967-től szakszerk.-je a Magyar Életrajzi Lexikonnak. Sajtó alá rendezte, jegyzetekkel Németh László vál. műveit (1981). 1971-től ogy.-i képviselő volt. Az MSZMP vezető művelődés politikusa volt. – F. m. A magyar irodalom története a XIX. század végétől 1919-ig (Egyetemi jegyzet, Bp., 1950); Mikszáth Kálmán (Bp., 1952, 1960); Ady Endre 1-2., (Bp., 1970); Hazafiaság és forradalmiság (tanulmányok, Bp., 1974); Irodalom és társadalom (tanulmányok, cikkek, interjúk, kritikák, 1946-1975, Bp., 1976); Intés az őrzőkhöz. Ady Endre költészete a világháború éveiben, 1914-1918 (1-2., Bp., 1982); Kosztolányi. Vita és vallomás (tanulmányok, Bp., 1986); Kultúra és politika (tanulmányok, Bp., 1987); Útkeresések (tanulmányok, cikkek, interjúk, kritikák, Bp., 1989).– Irod. Bányai Gábor: Interjú K. I.-nal (Népszabadság 1973. szept. 16.); Kenyeres Zoltán: K. I. Ady-képe (Gondolkodó irodalom, Bp., 1974); Hegyi Béla: A Vigilia beszélgetése K. I.-nal (Vigilia, 1974. 1. sz.); Garai Gábor: Írószobám. Beszélgetés K. I.-nal (Kortárs, 1975. 6. sz.); Váli Papp Ferenc: Beszélgetés K. I. egyetemi tanárral Adyról és az ifjúságról (Köznevelés, 1977. 22. sz.); Erki Edit: Reklámhadjárat Adyért (Új Tükör, 1978. 3. sz.); Kabdebó Lóránt: A háborúnak vége lett (interjú K. I.-nal, Kortárs, 1980. 8. sz.); Szerdahelyi István: A múltról a mának (Kritika, 1981. 4. sz.); A hatvanéves K. I. köszöntése: Kiss Ferenc (Irod. tört. Közl., 1981. 3. sz.); Németh G. Béla (Nagyvilág, 1981. 7. sz.); Kabdebó Lóránt (Kortárs, 1981. 7. sz.); Kovács Kálmán (Alföld, 1981. 7. sz.); Alföldy Jenő (Élet és Irod., 1981. 28. sz.); Czine Mihály, Kenyeres Zoltán, Vörös László, Tarján Tamás (Tiszatáj, 1981. 7. sz.); Pálfy G. István: A szociográfia pillanata. Beszélgetés K. I.-nal (Alföld, 1988. 6. sz.); Szabolcsi Miklós: K. I. 1921- 1989 (Magy. Tudomány, 1990. 4. sz.); Agárdi Péter: A „mégis-morál” útkeresője. Búcsú K. I.-tól (Kritika, 1989. 12. sz.); Rónay László: Rezzenéstelen méltósággal K. I. halálára (Üzenet, 1989. 12. sz.); Czine Mihály: Búcsú K. I.-tól (Alföld, 1989. 12. sz.); K. I. emlékezete: E. Fehér Pál, Szentmihályi Szabó Péter, Tandori Dezső, Tarján Tamás írásai (Szovjet Irodalom, 1991. 12. sz.); Grezsa Ferenc: K. I. (Tiszatáj, 1990. 1. sz.); Pusztai Ferenc: K. I. emlékére (Kortárs, 1990. i. sz.); Poszler György: Töprengés K. I. emlékére (Irod. tört. 1991. 1. sz.). – Szí. Bede Anna: „Mondottam, ember” (vers, Élet és Irod., 1986. 2. sz.).