Király Kálmán (Ragály, 1919. okt. 14. – Bp., 1978. máj. 18.): bőrgyógyász, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora (1977). Oklevelét a debreceni tudományegy. orvosi karán szerezte (1944). 1942–44-ben a debreceni Bőrgyógyászati Klinikán externista, 1944–46-ban bőrgyógyász, nemibetegségek szakorvosa, majd kozmetikai szakképesítést nyert. 1946–50-ben a leningrádi Bőrgyógyászati Klinikán aspiráns. 1950–51-ben a bp.-i bőrklinikán tanársegéd, 1952-től az Orsz. Bőr- és Nemikórtani Intézet ig.-h.-e, 1955–57-ben az Egészségügyi Min. II. Főosztályának vezetője. 1957-től ismét az Orsz. Bőr- és Nemikórtani Intézet tudományos osztályvezetője, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakértő csoportjának tagja. 1967-től a bp.-i bőrklinika megbízott tanszékvezetője, 1968-tól egy.-i tanár, az Orsz. Bőr- és Nemikórtani Intézet ig.-ja. 1968-tól a Magy. Orvostudományi Társ.-ok és Egyesületek Szövetségének (MOTESZ) főtitkára volt. Több hazai tudományos társ. megalapítója, tagja, ill. külföldi társ.-ok t. tagja. 1972–74-ben Genfben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) keretében a venereás betegségek alosztályának vezetője. Fő kutatási területe a dermatológia. Európában az elsők között vezette be a Nelson-tesztet (TPIT) a váratlanul szeropozitív esetek vizsgálatára. Kutatásait később az immunológiai kérdésekkel kapcsolta össze. A venerológia terén nemzetközileg elismert szaktekintély volt. Több mint száz tudományos közleménye, könyvrészlete jelent meg. Öngyilkos lett. – F. m. Bőr- és nemi betegségek (Rácz Istvánnal, Török Ibolyával, Bp., 1979). – Irod. Rácz István: K. K. (Orv. Hetil., 1978).