Kis Albert (1664 – 1704. márc. 15. után): kuruc ezeres kapitány, szökött jobbágy. Thököly seregébe állt és hadnagyságig vitte. Thökölyt töröko.-i bujdosásába is követte, 1692-ben azonban átállt a császári sereghez. 1693-ban Károlyi Sándor Szatmár vm. zsoldjába fogadta a hegyekben bujkáló kurucok ellen. 1694-ben a vm.-i szolgálatból elbocsátva, maga is a kurucok közé állt, bejárta az ÉK-i vm.-ket, s a kuruc mozgalom egyik fő szervezője lett. 1697. júl. 3-án La Porta váradi császári parancsnok elfogatta és Károlyi kezéhez szolgáltatta. A hegyaljai kuruc felkelés idejét börtönben töltötte, majd megszökött, de megint elfogták, sikerült azonban újra megszöknie, s tovább szervezte a kuruc mozgalmat. 1703 tavaszán a Vereckei-hágóhoz vezette csapatát Rákóczi elé; a fejedelem Esze Tamással együtt ezeres kapitánnyá nevezte ki. Amikor a kuruc táborban, 1704 elején a földesúri fennhatóság alól szabadulni akaró és Rákóczi ígéretére hivatkozó jobbágykatonák és a nemesség közt az ellentétek kiélesedtek, ~ az előbbiek mellé állt. Szatmár várának ostroma közben az ellentétek nyílt összecsapássá fejlődtek. Ezért Rákóczi a nemesség eltántorodásától félve ~t elfogatta és kivégeztette. – Irod. R. Várkonyi Ágnes: K. A. ezeres kapitány (Élet és Tud. 1960. 51. sz.).