Kis Ferenc (Nagygéc, 1908. febr. 10. – Bp., 1964. jan. 9.): költő, József Attila-díjas (1950, 1961). Nyomdászmesterséget tanult, és már fiatalon tevékenyen részt vett a munkásmozgalomban. Több ízben letartóztatták. Baráti kapcsolat fűzte József Attilához. Verseiben tiszta, bensőséges hangon a jövőért harcoló öntudatos munkásosztály érzelemvilágát fejezte ki. Első verskötete Így vagyunk együtt c. 1932-ben jelent meg. 1943-ban mint munkaszolgálatost kivitték a frontra. 1944-ben átszökött a Vörös Hadsereghez és partizánként harcolt. 1945 után pártmunkás, majd egy ideig könyvtáros volt a Szabó Ervin könyvtárban. – F. m. Fegyvertelen (versek, 1936); Csendes diadallal (versek, Bp., 1952); Ami megőriz (versek, Bp., 1960); Munka után (versek, Bp., 1965). – Irod. Földeák János: K. F.-ről és költészetéről (Kortárs, 1960); Darvas József: Búcsúzó szavak (Új Írás, 1964. 3. sz.). – Szi. Nagy László: A fekete költő (vers, Új Írás, 1964. 3. sz.).