Kiss Arnold (Ungvár, 1869. nov. 2. – Bp., 1940. nov. 14.): főrabbi, író. A bp.-i rabbiképző intézetben végezte tanulmányait. Ugyanakkor az egy.-en bölcsészetet hallgatott. 1893-ban avatták doktorrá. Előbb a zsolnai, majd 1896-ban a veszprémi, 1901-ben a budai hitközség főrabbija lett. Az Orsz. Rabbiképző Intézetben a héber irodalmat tanította. Széles körű egyházi és irodalmi tevékenységet fejtett ki. Írt elbeszéléseket, verseket, sokat fordított közép- és újkori zsidó költőktől. – F. m. A pap hárfája (versek, Bp., 1904); Ifjak és öregek (elb., Bp., 1909); Köd és napsugár (Bp., 1911); Álom és valóság emlékezések (Bp., 1913); A héber költészet (Bp., 1924); Kiss József élete és művei (Bp., 1927); Petőfi Sándor (Bp., 1925); A fekete Horovitz és más elbeszélések (Bp., 1931); Az őszi haraszt muzsikál (Bp., 1932); Örök láng (versek, Bp. 1934).