Kiss Ernő (Makó, 1868. júl. 29. – Vác, 1931. nov. 8.): irodalomtörténész. Mint a piarista rend tagja (1885) a nyitrai piarista papnevelő intézetben, majd a bp.-i egy.-en tanult, ahol tanári és 1894-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett. Bp.-i, váci és nagykanizsai gimn.-okban tanított, majd – miután a rendből kilépett – 1901–29-ben a kolozsvári unitárius gimn. tanára. Több ízben volt tanulmányúton Olaszo.-ban, Németo.-ban és az USA-ban. 1908-tól 1913-ig az Erdélyi Lapokat, 1920-ban az Erdélyi Irodalmi Társaság Almanachja 1921-re c. kiadványt szerk. A folyóiratokban és önállóan számos irodalomtörténeti tanulmánya jelent meg. Lefordította Benedetto Croce Esztétikáját (Bp., 1917), kiadta Petőfi összes költeményeit (Kolozsvár, 1922) és Arany Toldiját (Kolozsvár, 1924). – F. m. Verstechnikánk fejlődése a múlt század végén (Bp., 1892); Vörösmarty Mihály (Nagykanizsa, 1900); Mikszáth Kálmán (Kolozsvár, 1910); Dávid Ferenc (Kolozsvár, 1910); Szemere Bertalan (Kolozsvár, 1912).