Kiss Ferenc (Székesfehérvár, 1892. ápr. 15. – Bp., 1978. aug. 13.): színész, érdemes művész (1963). 1911-ben a Színművészeti Ak.-n kezdte tanulmányait, 1917-ben lépett színpadra Debrecenben. 1919 őszétől a bp.-i Nemzeti Színház tagja volt. A nagy drámai klasszikus szerepek egész sorát játszotta, de kitűnt népi figurák életrekeltésével is. A harmincas években rövid ideig a Király Színházban operett szerepeket játszott és a Magyar Színháznál is fellépett, de visszatért a Nemzeti Színházhoz. A harmincas évek második felében a Színművészeti Ak. ig.-ja (1937–1944), egyidejűleg a Színművészeti és Filmművészeti Kamara elnöke (1938–1944). Szálasi Ferenc megbízásából 1944. okt. 15.-től a Nemzeti Színház ig.-ja. Ezekben az állásokban kifejtett politikai tevékenységéért 1945. nov. 27-én a népbíróság nyolcévi fegyházra ítélte. Ennek letöltése után (1953. szept. 23.) először segédmunkás, majd földmérő. 1956 aug.-ában kapott színháznál szerződést. A győri Kisfaludy Színház Bánk bán előadásán jelent meg első ízben újra a közönség előtt. 1964-ben ment nyugdíjba. Élete utolsó éveiben gyakran szerepelt a televízió képernyőjén. 1971-ben megírta memoárjait Mindenért fizetni kell címen. – F. sz. Danton (G. Büchner: Danton halála); Henschel fuvaros (G. Hauptmann); Petrucchio (Shakespeare: A makrancos hölgy); Othello, III. Richárd, Macbeth (Shakespeare); Polgármester (Gogol: A revizor); Ádám, Lucifer (Madách I.: Az ember tragédiája); Pengő-Kovács (Móricz Zs.: Sári bíró); Ezra Manon (O'Neill: Amerikai Elektra); Liliomfi (Szigligeti E.); Willy Loman (A. Miller: Az ügynök halála). – I. f. Rákóczi induló (1933); Az aranyember (1936); Magyar feltámadás (1939, színész és Csepreghy Jenővel rendező); A beszélő köntös (1941); Égi madár (1957); Bogáncs (1958); Légy jó mindhalálig (1960); Jó utat autóbusz (1961); Pacsirta (1963); A kőszívű ember fiai (1–2. rész, 1964); Húsz óra (1964); Iszony (1965); Oly korban éltünk (1–5. rész, tv-film, 1966–67); Kincskereső kisködmön (1–6. rész, tv-film, 1967).