Kiss Géza (Kákics, 1891. febr. 26. – Pécs, 1947. ápr. 28.): ref. lelkész, etnográfus, nyelvjáráskutató. A ref. teológiát Pápán végezte, 1913-ban Lipcsében tanult. 1914-ben Bp.-en segédlelkész, közben beiratkozott a bölcsészkarra. 1915-ben azonban elvállalta a kákicsi paróchiát és ott működött haláláig. Kákicson kezdte gyűjteni az ormánysági népélet adatait és népdalait. Az 1926-os mohácsi kiállítás néprajzi részének egyik rendezője. 1937-ben nekifogott az ormánysági tájszótár elkészítéséhez. Munkájának befejezésében megakadályozta a háború és tüdőbaja. Szoros kapcsolatot tartott a fiatal néprajzkutatókkal. Gyűjteményei forrásértékűek. – F. m. Ormányság (Bp., 1937); Ormánysági szótár (K. szótári hagyatékából szerk. Keresztes Kálmán, Bp., 1952). – Irod. Achs Károlyné: K. G. (Jelenkor, 1962. 2. sz.). – Szi. Kodolányi János: Vízválasztó (r., 1960).