Kiss Miklós, Nemeskéri (Somogy vm., 1820 – Párizs, 1902): honvéd ezredes, emigráns politikus. Ügyvédi oklevelet szerzett. Külföldi tanulmányútjáról visszatérve a Helytartótanácsnál működött. Részt vett az 1848-i márc.-i forradalomban, majd a budai nemzetőrség parancsnoka és őrnagya lett. Részt vett a harcokban, majd ismét Buda, 1849-ben pedig Pétervárad parancsnoka. Ezután diplomáciai feladattal Párizsba, Piemontba és Londonba küldték. Az emigráció egyik vezetője; De Charon márkinéval kötött házassága révén rokonságba került III. Napóleonnal és a francia külügyminiszterrel. 1859-ben egyik előkészítője a francia–olasz–magyar megállapodásnak. Az osztrák–olasz–francia háborúban a Magyar Légió osztályparancsnoka, 1860-ban Garibaldi ezredese. Kossuth híveként szoros kapcsolatot tartott fenn a francia udvarral. 1866-ban Bismarckot kereste fel, hogy megnyerje a magyar ügynek. 1867 után birtokot vásárolt és gyakran tartózkodott Mo.-on is.