Knauz Nándor (Óbuda, 1831. okt. 12. – Pozsony, 1898. ápr. 26.): történész, kat. pap, az MTA tagja (l. 1858, r. 1873). Bölcsészetet Nagyszombatban, teológiát Esztergomban tanult. Előbb a nagyszombati papnevelőben tanár, majd Pozsonyban tanulmányi felügyelő. 1860-tól Esztergomban főegyházmegyei alkönyvtárnok és érseki levéltárnok volt. 1871-ben esztergomi kanonokká, 1878-ban apáttá, 1890-ben c. püspökké nevezték ki, 1895-ben prépost. Nagy Ivánnal együtt szerk. 1862-ben a Magy. Tudományos Értekezőt, 1863-tól 1869-ig pedig a Magyar Siont. – F. m. Az országos tanács és országgyűlések története 1445–1452 (Pest, 1859); Az esztergomi főegyháznak okmánytára (I–II. Esztergom, 1863–66); II. Endre szabadságlevelei (Ért. a tört. tud. köréből I. 10. Bp., 1869); A pozsonyi káptalannak kéziratai (Esztergom, 1870); Monumenta ecclesiae Strigoniensis (I–II. Strigonii, 1874–1882). – Irod. Kollányi Ferenc: Emlékbeszéd K. N. felett (MTA Emlékbeszédek, 1911).