Koch Antal (Zombor, 1843. jan. 7. – Bp., 1927. febr. 8.): geológus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1875, r. 1894). 1861-től 1865-ig a bp.-i egy. hallgatója, 1865-től az eperjesi főgimn.-ban tanár, 1867-től a műegy.-en asszisztens, majd egy év múlva Szabó József mellett a geológiai tanszék asszisztense. 1869-től 1872-ig a Földtani Intézetben dolgozott h. geológusként. 1872-től a kolozsvári egy.-en az ásvány-, föld- és őslénytan ny. r. tanára, 1895-től 1913-ig, nyugalomba vonulásáig a geológia és őslénytan bp.-i tanszékének tanára. A Földtani Társulatnak 1904-től 1909-ig elnöke, 1915-től t. tagja. 1912-ben 40 éves jubileuma alkalmából Koch-emlékalbumot adtak ki m. geológusok megemlékezéseivel és nevét viselő alapítványt létesítettek. Tudományos munkásságának fő területe az Erdélyi-medence harmadkori képződményeinek tanulmányozása. 1895-től pedagógiai munkássága került előtérbe. Tudományos tevékenységét számos ásványtani, kőzettani, geológiai, őslénytani cikk és közlemény jelzi. – F. m. Az Erdélyrészi Medence harmadkori képződményeiről (L: Paleogén csoport, M. Kir. Földtani Int. évk. X. VI. rész, Bp., 1894; II.: Neogén csoport, Bp., 1900). – Irod. Mauritz Béla: K. A. (Akad. Ért. Bp., 1927. 38. sz.); Pálfy Móric: K. A. emlékezete (Földtani Közl. Bp., 1928. 1. sz.); Vadász Elemér: Emlékezzünk K. A.-ra (Földtani Közl. 1943).