Koessler János (Waldeck, 1853. jan. 1. – Ansbach, 1926. máj. 23.): zeneszerző, zenepedagógus. Tanárképzőt végzett, majd a müncheni zenei főisk.-n Rheinberger és Wüllner tanítványa. 1877-től 1881-ig a drezdai konzervatórium elmélettanára és kórusvezetője. Rövid kölni tartózkodás után, ahol a városi színház karmestere, 1882-ben került Mo.-ra; a Zeneak.-n orgona-, majd 1883-tól zeneszerzéstanár. 1908-ig működött itt, ezalatt egy nagy m. zeneszerző-nemzedék (Bartók, Dohnányi, Kodály, Weiner) mestere. Hosszú vándorévek után az I. világháború végén Ansbachban telepedett le, 1920–1924-ben Dohnányi hívására Bp.-en a Zeneművészeti Főisk. zeneszerzés tanszakának vezetője, majd visszatért Ansbachba. ~ zeneszerzői és pedagógiai munkásságára a brahmsi örökség döntő módon rányomta bélyegét. Alkotóművészete sosem tudott kiszakadni az eszménykép hatóköréből, de ugyanez a szellemi irányvonal érződik ~ valamennyi növendékének indulásánál. – F. m. Szilveszteri harangok (oratórium, 1897); Der Münzenfranz (opera, 1903); Szimfonikus variációk (1909); Passacaglia-koncert (hegedűkar, 1914), továbbá kamaraművek (Ungarische Weisen – hegedű-zongora), kórusművek, dalok. – Irod. Moravcsik Géza: K. J. (Zeneak. Évk. 1908–09); Siklós Albert: K. J. a tanító és a zeneköltő (Zenei Szle, 1923. márc.); Gombosi Ottó: K. J. (Crescendo, 1926. szept.).