Koháry István, gróf (Csábrág, 1649. márc. 11. – Csábrág, 1649. márc. 29.): költő, politikus, hadvezér. Nagyszombatban, majd a bécsi egy.-en tanult. 1667-től Fülek várának kapitánya. Ennek védelme során 1682-ben Thököly Imre fogságába került. Verseinek jelentős része rabsága idején keletkezett. 1685-ben örökös grófságot kapott. Ugyancsak 1685-től részt vett a törököt kiűző, visszafoglaló háborúkban, így Buda (1686) és Eger (1687) felszabadításában. 1703-tól II. Rákóczi Ferenc szabadságharca ellen küzdött. 1714-ben országbíróvá választották. 1720–26 között öt füzetben adta ki barokk hangulatú verseit, melyek közül kiemelkedik Magyarországnak elveszett szabadságán s török igájában esett sorsán, jaj méltó keseregnem c. éneke. Műveinek modern kiadása: Magyar költők, XVII. század (összeállította Jenei Ferenc, Bp., 1956). – Irod. Illésy János: Gróf K. I. élete és munkássága (Karcag, 1885); Kis Lőrinc: Gróf K. I. költészete (Bp., 1914); Vékony István: K. I. gróf élete (Kecskemét, 1915).