Kolbai Károly (Pozsony, 1901. aug. 16. – Bp., 1972. nov. 25.): mezőgazdász, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora (1952), Kossuth-díjas (1957). Oklevelét a magyaróvári Gazdasági Ak.-n szerezte (1920). Ugyanitt lett gyakornok, majd 1924-től tanársegéd, 1927-től segédtanár. 1931-től a keszthelyi Gazdasági Ak.-án a növénytermesztés tanára. Rövid bp.-i működése után 1949-től a gödöllői Agrártudományi Egy. tanára, 1957-től 1960-ig rektora is volt. 1968-ban vonult nyugalomba. Kutatási területei: a legelő- és rétgazdálkodás kérdései, a fedőlapos szervestrágya-kezelés, a lucernanemesítés és magtermesztés, a gyepes vetésforgó, az ikersoros kukoricatermesztés problémái. Szakirodalmi munkássága is jelentős, több száz tanulmánya, ill. cikke jelent meg. Növénytermesztéstani egy.-i jegyzeteket írt. Munkásságát a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel ismerték el (1953). – F. m. Az Alföld takarmányszükségletének fedezése (Debrecen, 1926); Új gyepek telepítése magvetéssel (Keszthely, 1940); A helyes talajművelés (Bp., 1941); Gödöllői ikersoros kukoricatermesztés (Bp., 1957); A kukorica szerepe növénytermesztésünk belterjességének növelésében (Bp., 1959); A füvesvetésforgós földművelési rendszer elvi tanulságai hazánkban (Bp., 1962).