Komáromi János (Málca, 1890. dec. 22. – Bp., 1937. okt. 7.): író, újságíró. A sárospataki kollégiumban tanulmányait elvégezvén 1911-ben lépett az újságírói pályára. Előbb a Budapesti Hírlap, 1920-ban a Magyarság belső munkatársa. Számos elbeszélést és regényt írt. Könnyed elbeszélő modorával, kissé érzelmes mesélő kedvével és humorával korában nagy népszerűségre tett szert. 1921-ben a Petőfi Társ., 1928-ban a Kisfaludy Társ. tagja lett. – F. m. Mit búsulsz kenyeres (elb., Bp., 1915); Esze Tamás (r., Bp., 1922); Hé, kozákok, (r. Bp., 1924); Pataki diákok (r., Bp., 1925); Cs. és kir. szép napok (Bp., 1925); Szülőföldem szép határa (elb., Bp., 1928); Ordasok (r., Bp., 1932); Zágon felé (r., Bp., 1934). – Irod. Emlékkönyv K. J. huszonötéves írói jubileumára (Bp., 1933); Németh László: K. J. (Készülődés, Bp., 1941); Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Bp., 1962); Hekli József: K. J. (Eger, 1964.)