Komjáti Károly (Bp., 1896. márc. 8. – Bp., 1953. júl. 3.): zeneszerző, karmester. 10 éves korában nyert felvételt a Zeneak. zongoraszakára, ahol Nagy Géza, Szendy Árpád, ill. Hegyi Emánuel, később a zeneszerzési főtanszakon Weiner Leó és Kodály Zoltán tanítványa. Tanulmányait a háború után Berlinben fejezte be. 1922–23-ban a berlini Staatsoper korrepetitora, 1925-től a Vidám Színpad, 1926-tól a nagyváradi Szigligeti Színház, 1927-től a kolozsvári Magyar Színház karmestere. 1930-ban Bp.-en, 1932–34 között Ausztriában és Németo.-ban dirigált. 1934-től a bp.-i Király Színház karmestere. 1936-tól 1942-ig a Pódium Kabaré zenei vezetője, majd karmestere. 1943 –44-ben a Kamara Varieté karmestere. 1944-ben deportálták. 1945-től a Pódium Kabaré karmestere és zenei vezetője, majd 1949 után zeneisk. tanár. A szórakoztató műfajok művelője volt. Igényes, ízléses könnyűzenei stílus kialakítására törekedett. Munkássága során 19 egész estét betöltő operettet (többet külföldön is bemutattak), szimfonikus műveket, vonósnégyeseket, zongoraszonátákat, dalokat és kísérőzenéket írt. Operettjei sorából kiemelkednek a Pillangófőhadnagy (Bp., 1918); Három a tánc (Bp., 1922); Antoinette (Bp., 1938); Ipafai lakodalom (Bp., 1949).