Komócsin Zoltán (Felsőgalla, 1923. ápr. 18. – Bp., 1974. máj. 28.): főszerkesztő, országgyűlési képviselő. Id. ~ Mihály fia. Szegeden végezte isk.-it. Apja révén már egészen fiatalon került kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1944-ig napszámos, alkalmi munkás, inas, majd kereskedelmi alkalmazott volt. Szegeden már 1944. okt.-től bekapcsolódott a KISZ (Magy. Kommunista Ifjúsági Szövetség) megalakításába, majd a MADISZ szervezője, kerületi titkára lett. 1945 tavaszán elvégezte a debreceni pártisk.-t, ezután az MKP Szeged városi titkára (1945–48). Már ekkor feltűnt a Délmagyarországba írt politikai cikkeivel. 1948-ban rövid ideig az MDP Központi Vezetősége agitációs és propaganda osztályának munkatársa, majd a Vas vm.-i pártbizottság titkára. 1949–50-ben és 1953-tól az MDP Központi Vezetősége agitációs és propaganda osztályának vezetője. 1950–53-ban Moszkvában az SZK(b)P Központi Bizottsága mellett működő főisk.-n újságírói képesítést szerzett. Az 1956-os forradalom és szabadságharc heteiben mint a Hajdú-Bihar m.-i pártbizottság első titkára az ellenforradalmárok mellé állt. 1957 tavaszán vezető szerepet játszott az ifjúsági mozgalom újjászervezésében, a KISZ létrehozásában; a KISZ orsz. szervező bizottságának vezetője, 1957–61-ben a KISZ Központi Bizottságának első titkára. 1957. febr.-tól az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának tagja, 1957. jún.-tól a Politikai Bizottság póttagja, 1963-tól haláláig tagja. Szerepe volt a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. A Népszabadság főszerk.-je (1961. szept.–1965. jún.), az MSZMP Központi Bizottságának titkára (1965. jún.–1974) volt; elsősorban nemzetközi kérdésekkel foglalkozott. 1949-től ogy.-i képviselő, 1958-tól az ogy. honvédelmi bizottságának tagja, 1967-től külügyi bizottságának elnöke. 1974. márc.-ban újra megbízták a Népszabadság vezetésével, de betegségének hirtelen súlyosbodása miatt ennek már nem tudott eleget tenni. – M. Nemzeti érdek és nemzetköziség (Bp., 1966); Nemzeti érdekek, internacionalista célok (beszédek, cikkek, Bp., 1972); Válogatott beszédek és cikkek (Bp., 1975). – Irod. K. Z. (Népszabadság, 74. máj. 29.); Győri Imre: K. Z. útja (Tiszatáj, 1978. 4. sz.).