Korniss Dezső (Beszterce, 1908. dec. 1. – Bp., 1984. aug. 17.): festő, grafikus, művészpedagógus, érdemes művész (1978). A m. avantgárd törekvések rangos képviselője, a Szentendrei Művésztelep tagja. 1921-22-ben Podolini-Volkman Artúr magánisk.-jában tanult festeni és rajzolni. 15 éves korában Hollandiába került, ahol – visszaemlékezése szerint – Vermeer, Hals és Mondrian művei mellett igen nagy hatást gyakorolt rá a holland környezet tiszta, tervezett rendje, „konstruktivitása”. 1925-től 1929-ig az Orsz. Magy. Királyi Képzőműv.-i Főisk.-a Csók István és Vaszary János tanítványa volt. Elsőéves korától szerepelt csoportos kiállításokon, először az Ernst Múz.-ban, majd negyedéves korában a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) kiállításán, melynek éppúgy, mint a Kassák vezette Munka-körnek, 1929-30- ban tagjává választották. 1930-ban részt vett a Tamás Galériában megrendezett Új Progresszív Művészek nagyszabású avantgárd kiállításán, melyen a későbbi Szocialista Képzőművészek Körének tagjai és a Korniss-Kepes-Trauner Csoport hét tagja is jelen volt műveivel. 1930-ban egyéves tanulmányutat tett Párizsban és ismét ellátogatott Hollandiába, Belgiumba. 1932-től részt vett a Szocialista Képzőművészek Csoportjának szervezői munkálataiban, majd megalakulásuktól, 1934-től egészen 1942-ig csatlakozott kiállításaikhoz. Az avantgárd művészet körébe tartozó kísérletező, újító munkája 1934-ben, a Szentendrén és Szigetmonostoron 1940-ig töltött időszakában kezdődött el. 1946-48-ban az Európai Isk. egyik vezető egyénisége. 1947-től az Iparműv. Főisk.-n alakrajzot tanított. 1948 után egy ideig amatőr bábszínjátszó csoportok részére tervezett bábukat és díszleteket, szabad idejében festett. 1958-ban Hollandiában rendezett egyéni kiállítást, és ellátogatott Brüszszelbe, Franciao.-ba. A Szentendrei Művésztelep tagjaként valamennyi kiállításukon részt vett. Fontosabb egyéni kiállításai: gyűjteményes: Székesfehérvár, István király Múz. (1965); Hatvan, Hatvany Lajos Múz. (1975, 1977, 1978; Bp., MNG, 1980); Szentendre (1983); Fészek Galéria, Bp. (1991. jan.). Néhány murális műve intézményekben látható, pl. sgraffito-, mozaik- és kerámiadíszítés a Royal Szállóban, a Dereglye utcai OTP-házban és üvegablak a keceli isk.-ban. Alkalmazott grafikai, plakátművészeti alkotásai is jelentősek. Az 1960-as években néhány kisfilmet is készített (pl. Monológ, 1963). Művészeti törekvéseit tekintve több korszaka volt. 1922-23-ban a főisk.-n Trautner Sándorral és Kepes Györggyel az ún. konstruktív-szürrealista módszert alakította ki, mely a szovjet-orosz konstruktivizmuson, ill. Mondrian művein és a francia szürrealizmuson alapul. A második, Szentendrén töltött korszakában – Vajdával egyidőben, de tőle függetlenül -a bartóki program képzőművészeti megvalósulásának célját tűzte maga elé. Egyensúlyt keresett a drámai tartalom, az expresszivitás és a művészi forma szabályai között. Konstruktív szellemű figurativitás, a kompozíció szilárd, tisztarendje, dekoratív felületek jellemezték műveit. Az 1945-től 1955-ig terjedő időszakot a szentendrei program kibontakozása és az Európai Isk. francia orientációja határozta meg. A korszak fő művei: Szentendre, Sárkányos (1945); Kántálók (1946); Bölcső, Mezei Vénusz, Ellentét, Feszület (1947); s az egész korszakot összefoglaló Tücsöklakodalom (Hommage á Bartók) nagyméretű kompozíciója, továbbá a Tél, Reménytelen harc, Madaras. Az 1956-tól 1963-ig terjedő időszakot a spontán festői gesztusokra építkező tasizmus felhasználása jellemzi kalligrafikus sorozataiban (pl. Metarnorfózis-sorozat 1963). 1968-tól visszatért a konstruktív formához, a közép-kelet- európai folklórból absztrahált képi jelek, heraldikai formációk (szűr- és pajzsmotívum) elvont geometrikus formarendjéhez; klasszikus konstruktivista korszaka letisztult, intellektuális képi nyelvéhez. Művei találhatók: Janus Pannonius Múz. (Pécs), Hatvany Lajos Múz. (Hatvan), István Király Múz. (Székesfehérvár), Ferenczy István Múz. (Szentendre), MNG (Bp.), valamint számos magángyűjteményben. – Irod. Katalógus-előszó (Hatvan, 1977); Németh Lajos: K. D. kiállítási katalógus (Bp., 1980); a szentendrei kiállítás katalógus-előszava (Bp., 1981); Hegyi Loránd: K. D. (Bp., 1983); „A festészet is egy nyelv … ” (interjú, riporter Szakolczay Lajos, Tiszatáj, 1984. 1. sz.); Frank János: Meghalt K. D. (Élet és Irod., 1984. 34. sz.); Boros Judit: K. D.-ról (Kortárs, 1985. 10. sz.); Szakolczay Lajos: K. D. ünnepei (Tiszatáj, 1986. 5. sz.); Frank János: Tisztelet K. D.-nek (Élet és Irod., 1991. t. sz.); Németh Lajos: Tisztelet K. D.-nek (Új Művészet, 1991. 5. sz.); Bánszky Pál: K. B. világképe (Forrás, 1993/7).