Koroknay István (Szombathely, 1908. júl. 26. – Bp., 1984. jan. 20.): író, újságíró, szerkesztő. Eötvös-kollégistaként német-francia szakon tanult a Pázmány Péter Tudományegy.-en, egy évig a bécsi Collegium Hungaricumban, majd Grenoble-ban és Prágában. Tanári diplomájának megszerzése után az 1931-32-es tanévben Székesfehérvárott reálisk. tanár. Utána Bp.-en a Révai Kiadóban szerk. Részt vett a Révai Lexikon utolsó és pótkötetének szerkesztésében. 1936-tól a Pesti Hírlapnál dolgozott. Szerk. a Pesti Hírlap Kislexikonát és nagy kiadványokat: Az élet útmutatója (1937), A föld és a lakói (1938), Az ezeréves Magyarország (1939), A szépművészetek könyve (1940). A negyvenes években a Képes Vasárnap szerk.-je volt. Bálint György, Schöpflin Gyula, StolIár Béla, Radnóti Miklós, Márai Sándor baráti köréhez tartozott. 1945-ben a Természettudományi Múz. Sajtó- és Fotóosztályát vezette Homoki Nagy Istvánnal együtt. Kiadta Tasnádi Kubacska Andrással a Műveltség c. negyedéves folyóiratot (1946). A negyvenes évek végétől a kiállítási csoport vezetője lett. 1956 febr.-jától az Akadémiai Kiadó Lexikonszerkesztőségében 25 lexikon képszerkesztését végezte, dolgozott mint szerk. és szerző is nyugdíjazásáig (1977). Számos cikket írt különböző lapokba, folyóiratokba, kiadványokba; műfordításai is megjelentek. – F. m. Julian Huxley: Élet és halál, egy biológus esszéi (ford., Bp., 1935); Mark Twain: Huckleberry Finn és Tom Sawyer kalandjai (ford.,Bp., 1959); Ausztrália és Óceánia (Bp., 1967); Az állatok nagy képeskönyve (Bp., 1972); Mi és az állatok (Bp., 1980). – Irod. Raj Tamás: K. I. (Magy. Nemzet, 1984. febr. 1.).