Korompay Lajos (Bp., 1882. dec. 6. – Dorog, 1968. jún. 3.): bányamérnök. Oklevelét a selmecbányai főisk.-n szerezte (1908). A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. szolgálatában harminchét évet töltött különböző vezető műszaki beosztásokban. 1912-től 1917-ig közreműködött a Zsil-völgyi bányatüzek iszaptömedékeléses oltási kísérleteinél. 1917-től a dorogi bányáknál a víz elleni műszaki megoldások megvalósításával tűnt ki. 1924-től 1939-ig a várpalotai lignitbányászat vezetője volt. Széles körű kutatási programmal felderítette, megnövelte a medence szénvagyonát. Nevéhez fűződik az ország első skip (bödönös) szállító akciójának megvalósítása. Külföldi tanulmányutak után tett javaslatára létesült a Fleischner-féle ahidráló berendezés, mely az 50% nedvességtartalmú, 2100 kalóriás lignitet 4000 kalória fűtőértékű tüzelőanyaggá alakította. Évekkel az országos rendelkezés előtt elsőként vezette be a vájárok szakoktatását és bányahatósági vizsgáztatását. E vizsga a szakmunkás mestervizsgával volt egyenértékű. 1939-ben ismét Salgótarjánba került bányaig.-nak, ahol új üzemek feltárását kezdeményezte. 1945 után a Szénbányászati Ipari Igazgatóság szakértőként bevonta a Petőfi-bánya fejtési kérdéseinek megoldásába. – F. m. Magyar vájároktatási kézikönyv (Várpalota, é. n.); Várpalota szénbányászata a felszabadulás előtt (Várpalota, 1965). – Irod. Szíj Rezső: Várpalota (Bp., 1960).