Kósa János (Tornalja, 1914. aug. 19. – New York, 1973. ápr.): szociológus, történész, író, egyetemi tanár. A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en történelemből doktorált (1937). 1937–38-ban a bécsi Magy. Történetkutató Intézetben volt ösztöndíjas, 1940–47-ben gyakornok, majd tanársegéd a bp.-i tudományegy.-en; 1947-ben a szegedi tudományegy. magántanára lett. 1949-ben elhagyta Mo.-ot. 1952-től szociológiát adott elő a montreali George Williams Egy.-en, majd 1964–73-ban a bostoni Harvard Egy.-en a családi egészségügy problémáit kutató intézetet vezette. Több hazai folyóiratban jelentek meg tanulmányai. Az USA-ban a bevándorlók szociológiájával, népességstatisztikával foglalkozott. – F. m. Pest és Buda elmagyarosodása 1948-ig (Bp., 1937); Adalékok a vármegyék magyar nyelvhasználatának történetéhez (Bp., 1938); A budapesti selyemipar kialakulása (Bp., 1939); II. Rákóczi György (életrajz, Bp., 1943); Thomas Mann a humanista (Bp., 1945); Land of Choice: The Hungarians in Canada (Toronto, 1957).