Kossa István (Balatonlelle, 1904. márc. 31. – Bp., 1965. ápr. 9.): politikus, miniszter. A keszthelyi gimn. elvégzése után Bp.-en keresett munkát és villamoskalauzként helyezkedett el. 1923-ban belépett az SZDP-be. Mint a baloldali Villamos Szövetség tagja tevékenyen részt vett a szakszervezeti ellenzék harcaiban. 1933-ban a szövetség főtitkárává választották. Ugyanebben az évben a vezetőség többi tagjával együtt letartóztatták. 1942-ben büntetőszázaddal a frontra vitték, ahonnan többedmagával sikerült átjutnia a szovjet csapatokhoz. Miután az SZU-ban elvégezte az antifasiszta iskolát, 1944 nov.-ében pártmegbízatással hazatért, hogy felvegye a kapcsolatot a párttal és a Magyar Fronttal. A felszabadulás után a szakszervezeti mozgalom vezetésében tevékenykedett. 1945–48 közt a Szakszervezeti Tanács főtitkára, 1945-től az MKP Központi Vezetőségének tagja, ogy.-i képviselő. Később a párt Politikai Bizottságában is helyet kapott. 1948. aug. 5-től 1949. febr. 20-ig iparügyi, 1949. jún. 11-től 1950. febr. 24-ig pénzügyminiszter. 1950-ben az Orsz. Munkaügyi Bizottság, 1951-ben az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, később a kohó- és gépipari min. első helyettese, a Munkaerőtartalékok Hivatalának elnöke. 1952. jan. 5-től 1953. júl. 2-ig kohó- és gépipari miniszter. 1955-ben az Orsz. Tervhivatal elnökének első helyettese. 1956. okt. 27-től nov. 3-ig és 1956. nov. 12-étől 1957. máj. 9-ig a forradalmi munkás-paraszt kormány pénzügyminisztere, 1957. máj. 9-től 1963. dec. 9-ig, nyugdíjazásáig közlekedés- és postaügyi miniszter. Haláláig az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt. Publicisztikai és irodalmi munkásságot is kifejtett. – M. Dunától a Donig (Bp., 1948); Nehéz ébredés (r., Bp., 1957) Vissza a Dunához (Bp., 1965).