Kossuth Ferenc (Pest, 1841. nov. 16. – Bp., 1914. máj. 25.): dualizmus kori politikus, mérnök, miniszter, ~ Lajos idősebb fia. A szabadságharc bukása után, 1850-ben vitték ki apjához. Emigrációban nőtt fel. Műszaki tanulmányainak befejezése után Nagy-Britanniában, majd Olaszo.-ban dolgozott. Európai hírnevet szerzett a vasút- és hídépítés, valamint az alagútfúrás terén. Részt vett az emigráció politikai és publicisztikai tevékenységében is. 1859-től a Magy. Nemzeti Igazgatóság titkára. x894-ben hazakísérte atyja holttestét, s véglegesen hazaköltözött. 1895ben képviselővé választották; a Függetlenségi Párt elnöke lett, de azon belül a megalkuvó politikai irányzatot támogatta. 1905-ben a szövetkezett ellenzék vezérlőbizottsága elnökévé választották. A Wekerle-kormányban 1906. ápr. 8-től 1910. jan. 17-ig kereskedelmi miniszter. 1907-ben megújította a vám- és kereskedelmi szerződést Ausztriával. Mikor 1909-ben a Függetlenségi Párt két táborra szakadt, kisebbségben maradt Justh Gyulával szemben. A Wekerle-kormány lemondása után Apponyi Alberttel együtt a Függetlenségi és 48-as Kossuth Párt vezetője. A két Függetlenségi Párt egyesülésekor az egyre többet betegeskedő ~ már csak az egyik elnöki tisztet vállalta. Kiadta atyja iratainak egy részét. – F. m. Indítvány a szabadságharc jubileumának megünneplésére (Bp., 1897); K. F. harminc parlamenti beszéde (Kiadta Hentaller Lajos, életrajzi adatokkal, Bp., 1906); K. a kiegyezésről (Bp., 1907); Adatok a Duna-Száva csatorna… kérdéséhez (Bp., 1908). – Irod. K. F. (Függetlenségi Album, Bp., 1897); Hentaller Lajos: K. (Vasárnapi Újság, 1906. 1x. sz.); R. Várkonyi Ágnes: Adalékok a függetlenségi párt történetéhez (Századok, 1960). – Szi. Krúdy Gyula: A magyar sasfiók (Bp., 1943)