Koszta József (Brassó, 1861. márc. 27. – Bp., 1949. júl. 29.): festő, Kossuth-díjas (1948). A Munkácsy-tradíciót folytató ún. alföldi irányzat egyik legjelentősebb képviselője. 1882–83-ban a bécsi ak.-n, majd a következő években a bp.-i Mintarajztanodában Lotz Károly és Székely Bertalan növendéke volt. 1891-ben ösztöndíjjal Münchenbe ment. Itt kezdte festeni Mátyás és Beatrix c. képét, amelyet később a Benczúr-mesterisk.-ban is folytatott. 1897-ben Hazatérő aratók c. paraszti témájú életképével a Műbarátok ösztöndíját nyerte el. 1899–1902-ben Rómában, Párizsban és Nagybányán dolgozott. 1900-ban Párizsban kiállított művével Mention honorable-t nyert. 1906-ban Fraknói-ösztöndíjat kapott. 1907-ben festette Három királyok c. kompozícióját. Több ízben járt ösztöndíjjal külföldön. 1917-ben Wolfner-díjjal jutalmazták, 1935-ben állami festészeti kis aranyérmet kapott. Több gyűjteményes kiállítása közül 1917-ben (Ernst Múzeum) nagy sikert aratott. Ugyanott 1920-ban, 1922-ben és 1937-ben szerepelt nagyobb anyaggal. 1948-ban a Nemzeti Szalonban rendezte meg gyűjteményes kiállítását. Plebejus demokratikus szemléletű művészetét a paraszti témák, az alföldi táj drámai ábrázolása, az erős fény-árnyékokra épített fokozott színvilág, az expresszív realista formálás jellemezte. Sajátos formanyelve a húszas évektől kezdve alakult ki. Ekkor már nagyobbrészt Szentes melletti tanyáján élt és ott festette drámai tájait, a paraszti életet (Hazatérő aratók, Muskátlis kislány, Kukoricatörők, Tányértörölgető nő), szófukar, erőteljes önarcképeit. Ez időtől kezdve minden külföldön rendezett jelentősebb kiállításon szerepeltek munkái, és sajátos nemzeti karakterükkel nagy sikert arattak. 1937-ben a Szinyei Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. Szentesen emlékét a nevét viselő múzeum őrzi. Legjelentősebb művei az MNG-ben vannak. – Irod. Bényi László: K. J. (Bp., 1959); Aradi Nóra: K. J. (Bp., 1964). – Szi. Németh Emil: Tárlaton K. J. emlékének (vers, Új Írás, 1963. 8. sz.).