Kóta József (Pozsony, 1906. júl. 26. – Tatabánya, 1979. febr. 23.): bányamérnök, Kossuth-díjas (1951). Nagybányán töltött gyermekkora érdeklődését a bányászat felé fordította. Oklevelét a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egy. Soproni Bányamérnöki Karán szerezte (1942). Mérnöki működését a tatabányai robbantástechnikai laboratóriumban kezdte. Az ott elért eredményei alapján 1951- ben megbízták a Bányabiztonsági Kutató Intézet megszervezésével. Igazgatósága alatt a megnövekedett intézmény Bányabiztonsági és Robbantástechnikai Kutató Intézetté fejlődött (1955). Munkásságát számos találmány fémjelzi, pl. a millszekundos robbantás és az ehhez szerkesztett robbantógép, a megfelelő fojtástípus kiválasztásának eljárása, a fúrólyukak tökéletes kitöltését biztosító homokpuska. A robbantási tevékenység hatékonyságát növelő eredményeit a bányászaton kívül, az épületrobbantásoknál is hasznosította. Műszaki találékonyságát mutatta, hogy a robbantáson kívül más munkafolyamatok tökéletesítésével is igyekezett könnyebbé és biztonságosabbá tenni a bányászok munkáját. Továbbfejlesztette a Davy-féle biztonsági lámpát, megalkotta a robbantással jövesztett kőzet felrakására szolgáló Kóta-féle kisrakodógépet.– F. m. Millszekundos robbantás (Bp., 1951); Lőmester (Bp., 1953). – Irod. K. J. (Bány. és Koh. L., 1979).