Kótay Pál (Halmi, 1910. szept. 21. – Marosvásárhely, 1986. dec. 25.): romániai magyar orvos, orvostörténész, egyetemi tanár. Középisk.-it Szatmárban, a ref. főgimn.-ban végezte, majd a bp.-i orvosi karon folytatta tanulmányait, ahol 1934-ben orvosdoktori oklevelet szerzett. 1934-1938 között a bp.-i Új Szent János Kórház sebészeti, később urológiai osztályán működött. 1938-ban féléves ösztöndíjjal Helsinkiben, 1939-ben Rostockban képezte tovább magát. 1940-ben Illyés Gézánál sebész-urológus szakvizsgát tett, majd 1940-1945 között Kolozsvárott a Sebészeti Klinika munkatársa. Ekkor már az urológia egy.-i előadója. 1946-tól a Marosvásárhelyen felállított egy. sebészeti klinikáján az urológiai osztály vezetője. 1948-tól e tárgy egy.-i előadója, 1956-tól a sebészeti klinika urológiai osztályából kialakított önálló klinika vezetője. 1971-től 1977-es nyugdíjazásáig tanszékvezető egy.-i tanár. Az általa vezetett klinikai munkaközösség kórszövettani kutatásokkal finomította az antibiotikumok és antituberculoticumok hatásmechanizmusára vonatkozó ismereteket az urogenitalis tuberculosis esetében. Kiváló műtőorvos volt. A polaris erek esetében eredeti műtéti módszert dolgozott ki, az ér áthelyezésével mind a szerv, mind a veseállomány különböző részeit sikerült megőrizni. Mintegy 120 tudományos közleménye jelent meg. Két alapvető monográfia és több egy.-i jegyzet fűződik nevéhez. Munkái magyar, román, francia, német és angol nyelven jelentek meg. Számos európai szaktársaságnak volt t. és l. tagja. Tudományos és irodalmi tevékenységének másik nagy területe az orvostörténelem, a szépirodalom. Írt novellákat, elbeszéléseket, esszéket és irodalomtörténeti jellegű tanulmányokat, amelyek közül több-az 1940-es évek elején-az Erdélyi Szépmíves Céh gondozásában jelent meg nyomtatásban. Ez a széles irodalmi érdeklődés vezette később az orvostörténelemhez, elsősorban a XVIII. század m. orvosi kultúrájának feldolgozásához. Weszprémi István 1960-ban a Bp.-en megjelent Mo. és Erdély orvosainak rövid életrajza (Bp., Medicina, 1960) című munkájának első-latin-magyar nyelvű-újbóli kiadása, a bevezető tanulmány és Weszprémi István munkásságának feltárása tollából származik (Név nélkül). Több román állami kitüntetés mellett elnyerte a Magy. Orvostörténelmi Társ. Weszprémi István-emlékérmét (1978).– Irod. Kapronczay Károly: K. P. emlékezete (Orvosi Hetilap, 1987. 128. évf. 2317. 1.).