Kovács Dezső (Magyarlápos, 1866, dec. 29. – Kolozsvár, 1935. jún. 17.): író, kritikus, szerkesztő. A kolozsvári egy.-en magyar-latin szakos tanári diplomát szerzett, 1890-től a Ref. kollégium m. irodalmi tanszékének tanára, 1910-től 1933-ig a kollégium ig.-ja. Egy.-i hallgató korában (1888–90) az Erdélyi Híradó munkatársa, 1899-től az Erdélyi Lapok c. szépirodalmi hetilap szerk.-je. Az Erdélyi Irodalmi Társaságnak tagja, majd titkára és végül alelnöke. A Pásztortűz és az Erdélyi Helikon, valamint több más erdélyi és fővárosi lapnak és folyóiratnak évtizedeken át munkatársa; novellákat és pedagógiai dolgozatokat írt. Tehetsége főleg a vidám tárgyú novellákban és a humoros rajzban tűnt ki. -- F. m. Trifólium (Bede Jób, Fekete Béla és ~ elbeszélései. Kolozsvár, 1891); A dráma és a regény határai (Kolozsvár; 1894); Apró komédiák (elb., Kolozsvár, 1900); Apostolok és csavargók (elb., Kolozsvár, 1924); Ballag már a vén diák (Diáktörténetek. Kolozsvár, 1924); Kollégiumi történetek és egyéb elbeszélések (Kolozsvár, 1936). – Irod. Erdélyi írók és művészek almanachja (Kolozsvár, 1892); K. D. (Erdélyi Irod: Szle, 1924); K. D. (Ellenzék, 1935. jún. 19. és 20.); K. D. (Tavaszy Sándor cikke, Pásztortűz, 1935. jún. 30.); K. D. emléke (Ref. koll. Pártfogó Egyesülete kiadása, Kolozsvár, 1935)