Kovács Endre (Paks, 1911. máj. 19. – Bp., 1985. ápr. 18.): történész, irodalomtörténész, író, újságíró, műfordító, Kossuth-díjas (1955), a történelemtudomány doktora (1964). Tanulmányait a pozsonyi tudományegy.-en kezdte; a bölcsészeti karon 1935-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1936-ban a Radiojournal pozsonyi részlegében magyar hírszolgálati referens, 1937-38-ban Pozsonyban a magyar tannyelvű állami reálgimnázium tanára. 1938-tól az érsekújvári állami reálgimnáziumban tanított, 1939-től az Érsekújvár és Vidéke c. lap szerk.-je. 1943-ban szlavisztikából doktorált a bp.-i tudományegy.-en. 1945-től Bp.-en élt. 1945-48-ban mint csehszlovák referens a Kelet-európai Tudományos Intézet munkatársa, 1949-től az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1955-1966 között a Szovjetunió és a Népi Demokráciák Története osztály, 1966-tól 1976-ig az egyetemes történeti osztály vezetője, 1976-tól nyugalomba vonulásáig (1981) tudományos tanácsadója. 1952-ben a történelemtudomány kandidátusa lett. Pályája kezdetén főként szépírói tevékenységet folytatott. 1949- től történetírói és irodalomtörténészi munkássága került előtérbe. Kelet-Európa, főként a magyarság és a szlávok kapcsolatainak történetével foglalkozott. Behatóan vizsgálta a 19. sz.-i magyar-szláv érintkezéseket. Mint irodalomtörténész elsősorban a lengyel irodalom múltját kutatta. Több antológiát szerk. lengyel és csehírók költők műveiből.– F. m. Világének (versek, Bratislava, 1929),Panoptikum (novellák, Bratislava, 1934), Felszabadultak (elbeszélések, Érsekújvár, 1939); Az alázat évei (r., Érsekújvár, 1940), Prága-Pozsony-Budapest (r., Bp., 1941); Az új szlovák regény (Bp., 1943); Két háború közt (Bp., 1944); Magyar-cseh történelmi kapcsolatok (Bp., 1952); Magyar-délszláv megbékélési törekvések 1848/49-ben (Bp., 1958); A lengyel kérdés a reformkori Magyarországon (Bp., 1959); Madary a my (Jan Novotnyval, Praha, 1959); A lengyel irodalom története (Bp., 1960); Reymont (Bp., 1961); A mai polgári történetírás (Bp., 1962); A krakkói egyetem és a magyar művelődés (Bp., 1964); A Népek tavaszától a Párizsi Kommünig (Bp., 1964); Uniwersytet krakowski a kultura wegierska (Kraków, 1965); A Kossuth-emigráció és az európai szabadságmozgalmak (Bp., 1967); Ausztria útja az 1867-es kiegyezéshez (Bp., 1968); Magyar-lengyel kapcsolatok a két világháború között (Bp., 1971); Népek országútján (válogatott tanulmányok, Bp., 1972); Magyarok és lengyelek a történelem sodrában (Bp., 1973); Szabadságharcunk és a francia közvélemény (Bp., 1976); Történelmi arcképek (tanulmányok, Bp., 1976); Szemben a történelemmel. A nemzetiségi kérdés a régi Magyarországon (Bp., 1977); Herzen (Bp., 1978); A barátság ezer éve. Magyarország-Lengyelország (Dávid Katalinnal, Bp.-Warszava, 1978); Bem a magyar szabadságharcban (Bp., 1979); Sienkiewicz (Bp., 1980); Korszakváltás (emlékiratok, Bp., 1981); Az örök fogoly. Auguste Blanqui élete (Bp., 1983). – Irod. Turczel Lajos: K. E. és a csehszlovákiai magyarirodalom (Műhely, 1985. 4. sz.); K. ~. halátára:D. Molnár István (Élet és Irod., 1985. 18. sz.); Turczel Lajos (Irodalmi Szle, Pozsony, 1985. 6. sz.); Szarka László: K. E. (Századok, 1987. 1. sz.); Niederhauser Emil: E. K. (Studia Slavica, 1987. 1-4.).