Kovács Ferenc (Karád, 1888. nov. 10. – Kecskemét, 1974. aug. 10.): kertészmérnök, a homoki gyümölcstermesztés megújítója. A bp.-i Kertészeti Tanintézetben szerzett oklevelet (1913). Ausztriában, Belgiumban, Dániában, Hollandiában, Luxemburgban, Franciao.-ban és Németo.-ban járt tanulmányúton (1913–14). Az I. világháború idején a Földművelésügyi Min.-ban a vidéki állami kertészeti intézmények ügyintézője, majd a munkácsi áll. gyümölcsfeldolgozó telepet vezette (1917–19). Bérelt kertészetben gazdálkodott (1920–26); az örkényi gazdaképző isk.-ban a kertészet és szőlészet tanára (1926–33), a kecskeméti Áll. Kertészeti Felügyelőség vezetője (1934–46). 1943-ban elvégezte a bp.-i kertészeti ak.-t, majd 1946-ban az Agrártudományi Egy. kert.-és szőlőgazdaságtudományi karát. A Kecskeméti Kertészeti Egyesület elnöke (1937–46); 1942-től a kecskeméti törvényszék gazdasági szakértője. Minőségi ellenőr-agronómus volt a Kecskeméti Kísérleti Gazdaságban (1952–54). Nyugdíjazásáig agronómiai revizorként működött a Kecskeméti Beruházási Banknál (1954–57). Földerítette a kajszi gutaütésszerű pusztulásának okait, Kecskeméten kajszi törzsfákat jelölt ki (1935–63), megmentette a kaliforniai pajzstetűtől a kecskeméti gyümölcsösöket (1936–38), új eljárást dolgozott ki a védekezésre. A homoktalajok, a gyümölcs- és szőlőtermesztés összefüggéseinek megfigyelésével, faiskolák létesítésének lehetőségeivel foglalkozott. Telepítési akciókat kezdeményezett, melyeknek során 250 000 gyümölcsfát ültettek ki kb. négyezer kh.-on. Alumíniumgálicból és szóda nélküli bentonitból álló új permetezőszert kísérletezett ki és szabadalmaztatott (1964) a szőlőperonoszpóra fertőzése ellen. Cikkeket írt a Kerészet és Szőlészet c. szaklapban. – M. Jövedelmező kajszitermesztés (Bp., 1948). – Irod. Keserü Sándor: A kajszi nesztora (Petőfi Népe, 1964. dec. 25.); Emlékezés K. F.-re (Petőfi Népe, 1974. aug. 28.).