Kovács Gyula (Buda, 1815. szept. 15. – Bp., 1873. jún. 22.): paleobotanikus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1858). Marosvásárhelyt nevelkedett, ott kezdett növényeket gyűjteni. Pesten bölcsészeti, Kolozsvárt jogi tanulmányokat folytatott, majd visszatért Marosvásárhelyre. 1841–44-ben Bécsben orvosi tanulmányokat folytatott, s bár azokat nem fejezte be, 1850-ig Bécsben maradt, főleg botanikával foglalkozott. 1850–65-ben az MNM természetrajzi tárának őre volt. 1860–62-ben a pesti egy.-en állattant adott elő mint h. tanár. 1862-ben a botanika r. tanárává nevezték ki, a tanszéket azonban betegsége miatt nem tudta elfoglalni. Bénultan élt haláláig. 1850-ben részt vett a Magyarhoni Földtani Társulat megalapításában, s első titkára lett. Sokoldalú tevékenységet fejtett ki. Tudományos munkásságával megalapozta a m. ősnövénykutatást; az élő flórával is foglalkozott. Kéziratban maradt a Brassai Sámuellel együtt készített Új Magyar Füvészkönyve, amelyből halála után részleteket Brassai Sámuel, majd később Kanitz Ágost közölt. Szerk. a Magyarhoni Földtani Társulat Munkálatainak I. kötetét (Pest, 1856). F. m. Az Ausztriai birodalom, különösen Magyarország és Erdély ritkább szárított növényei (Bécs, 1844–1850); Ungarns fossile Flora (Jahrbücher der geol. Reichsanstalt, Wien, VIII. Wien, 1851–60); Petrefacte der Ofener Gegend (Jahrbücher der geol. Reichsanstalt, Wien VIII. Wien, 1851–60); Erdőbényei ásatag virány (Magy. Földtani Társ. Munkái, I. 1856); Tályai ásatag virány (Magy. Földtani Társ. Munkái, I. 1856). Irod. Gönczy Pál: Emlékbeszéd K. Gy. felett (Ért. a term. tud, köréből V. I. Bp., 1874); Rapaics Rajmund: A magyar biológia története (Bp., 1953).