Kovács Károly Pál (Bp., 1907. dec. 7. – Bp., 1989. nov. 19.): gépészmérnök, Kossuth-díjas (1953), az MTA tagja (l. 1949, r. 1976). A bp.-i műegy.-en szerzett gépészmérnöki oklevelet 1929-ben. 1946-ig a Ganz Villamossági Gyárban dolgozott, ahol az ipari gyakorlat napi problémáin kívül tudományterületének általános elméleti kérdései is foglalkoztatták. 1940-ben műszaki doktori vizsgát tett. 1946-ban lett magántanár a műegy.-en az aszinkron motorok különleges alkalmazásai témakörből. 1951-től 1956-ig a Bp.-i Műszaki Egy. tanszékvezető egy.-i tanára volt, a villamosgépek üzemtana előadója. 1957-ben törvénysértő módon elbocsátották állásából, akadémiai tagságát felfüggesztették, tanszékét megszüntették. Mikor 1964-ben rehabilitálták, az energiagépiparban dolgozott tovább. Részt vett a Ganz Villamossági Művek automatizálási részlegének létrehozásában. 1964-től nyugdíjazásáig, 1970-ig a Villamosenergiaipari Kutatóintézet igazgatója volt. 1970-1978- ban az USA-ban a Colorado Egy.-en vendégtanár, ezt követően Torontóban, Washingtonban, Braunschweigban, Aachenben, Erlangenben, Zürichben tanított egyetemeken. Itthon 15 éven át segítette a gépészmérnöki kar elektrotechnikai tanszékének munkáját. 1948-tól a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnöke, 1967-től díszelnöke volt. Díszdoktorrá avatták az Aacheni Műszaki Egy.-en (1982), a Bp.-i Műszaki Egy.-en (1984). A belga Montefiore-díjjal tüntették ki (1985). – M. Villamosgépek üzemtana I. (Bp., 1952, 1955, 1959); Az operatorszámítás alkalmazása az erősáramú elektrotechnikában (Bp., 1952); A szubtranziens áram kialakuIásának magyarázata a fluxus-állandóság elvén (Bp., 1953); Váltakozóáramú gépek tranziens folyamatai (Rácz Istvánnal, Bp., 1954); Szimmetrikus összetevők (Geszti Pál Ottóval, Vajta Miklóssal, Bp., 1957); Villamosgépek tranziens folyamatai (Bp., 1970).- Irod. Tuschák Róbert: K. K. P. (Magy. Tudomány, 1990. 7. sz.).