Kezdőlap

Kovács Margit (Győr, 1902. nov. 30.Bp., 1977. jún. 4.): szobrász, keramikus, Kossuth-díjas (1948), érdemes művész (1953), kiváló művész (1959). A modern m. kerámia egyik alapítója és európai rangú vezéregyénisége. Középisk.-it Győrben végezte. 1924-ben Bp.-en Jaschik Álmos isk.-jában grafikusnak készült. A kerámikusmesterség alapjait 1926-ban Bécsben a Wiener Werkstätten egykori tagjánál, Hertha Buchernél ismerte meg. 1928–29-ben Münchenben a Staatsschule für Angewandte Kunstban Karl Killernél szobrászatot, Adalbert Niemayernél kerámiát tanult. Münchenben Killer hatására főleg vallásos kompozíciókat mintázott. Hazatérve munkáival 1928-ban a Tamás Galériában mutatkozott be. Ettől kezdve minden nagyobb hazai és külföldi kiállításon részt vett. Kiváló képességeivel hamarosan Gádor István és Gorka Géza mellé emelkedett, több évtizeden át főleg ők hárman képviselték Mo.-ot az európai kerámiaművészetben. Rövid tanulmányutat tett Koppenhágában (1932), majd Párizsban, a sèvres-i gyárban dolgozott. Hazatérte után 1935-ben a Tamás Galériában önálló kiállításon különféle edények sorával, mázas és mázatlan reliefekkel, falképekkel, kisplasztikákkal jelentkezett. Művészetében a figurális tendencia már ekkor határozott formát öltött. Műveinek legnagyobb csoportját a fényes mázas kerámiák, reliefek képviselték, mint első fontos műve, a Bp. Székesfőváros Bécsi Idegenforgalmi Hivatala számára készített m. ősfoglalkozásokat ábrázoló relief (1931). E csoportba tartozik a Szent Frigyes (1931), Kecskés kislány (1935) és Szent Flórián fülke-relief (1935). A korszak kiemelkedő kisplasztikája a Zsemleleány (1933–34). Stílusa ekkor expresszív. Technikai tudását folyton tökéletesítve az agyagba való vésés, az általa oly kedvelt agyagmázak, valamint az ólommázak fölényes ismeretére tett szert. Művészete 1936–1940 között a francia gótika és a bizánci ikonok hatására a dekoratív megoldások felé fordult. Vallásos tárgyú falképeket és agyagkivágásokat készített elvont, stilizált formanyelven (Komáromi templom szószéke, 1937; Városmajori templom keresztelő kápolnájának padlózata, 1938; Angyali üdvözlet, 1938). A harmincas évek végén több figurális épületkerámiát készített, köztük az Iparművészeti Társulat 1938-as kiállításán aranyéremmel kitüntetett díszkályhát, mely egyik főműve, és a győri Szent Imre-templom kapubejáratát (1939). Ekkor korongolta népművészeti ihletésű figuráinak egész sorát (Kuglófmadonna, 1938). Kiállításai a m. művészeti élet eseményei közé tartoztak. Technikai virtuozitása a nagyméretű korongolt figurákban tetőzött, amelyekben a szobrászi igény, az emberábrázolás és a dekorativitás a kerámia adta lehetőségeken belül elérhető magas fokon egyesült (Szoptató 1948; Kenyérszelő, 1952; Fonó, 1953; Párkák, 1958; Régi sirató, 1960). Mintázott falképein a népművészeti élményeket párosította az expresszív formaadással, melyhez az 50-es évek végén a samott technikával együtt visszakanyarodott (Éneklő lányok, 1953; Lakodalom, 1955; Szüret, 1955; Elment a két lány virágot szedni, 1961; Álmodik a pásztor és a nyáj, 1965). Korongolt figuráiban a falusi embert és a századvégi kispolgárt ábrázolta elnéző humorral (Lánykérés, 1948; Dáma, 1949; Mátkapár, 1953; Családi fényképalbum, 1953). A hatvanas években figurái újból zömökekké, darabos formaadásúakká váltak, mind nagyobb szerepet kapott rajtuk az elmúlás gondolata. Színei elhalványultak, sokszor teljesen elmaradtak (Öreg halász, 1958; Születés, házasság, halál, 1968; Gesztenyesütő, 1968). Nagyméretű korongolt figurái csőszerűen megnyúltak (Angyali üdvözlet, 1968; Királyi kézfogó, 1969; Halotti beszéd, 1970; Nefelejcskék szemű kis koldúsasszony, 1970; Vasárnap, 1973; Melyik immár az anya és melyik a gyermek, 1974). Utolsó faliképein a geometrizáló törekvéseket társította az expresszív formaadással (A 700 éves Győr tőrténete, 1973). Szülővárosa 1971-ben és Szentendre (1974) díszpolgárává választotta. Szentendrén Kovács Margit Múz.-ot rendeztek be, ahol legjelentősebb alkotásait helyezték el (1973) s ezt 1979-ben kibővítették. – Irod. Bobrovszky Ida: K. M. (Bp., 1961); Kardos-Vayer Lajos: Mostra di M. K. ceramista (Roma, 1959); Major Máté: K. M. kerámikusművész kiállítása (katalógus előszó, 1970); Oelmacher Anna: K. M. Gyűjteményes Kiállítása (Bp., 1942, 1953); P. Brestyánszky Ilona: Modern magyar kerámia (Bp., 1965); P. Brestyánszky Ilona: Ismerjük meg a kerámiát (Bp., 1966); P. Brestyánszky Ilona: K. M. (német, angol, orosz nyelven is, Bp., 1976).