Kozma István, felsőtorjai (Csíkszereda, 1896. szept. 9. – ? , 1951. okt. 2.): altábornagy. Gimn.-i tanulmányait Csíkszeredán és Csíksomlyón végezte. 1915-ben a Ludovika Akad.-n gyalogos hadnaggyá avatták. Az I. világháborúban az orosz, majd az olasz fronton harcolt. A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Őrségben századparancsnok. 1923-ban megkapta a vitézi címet: 1924-26-ban elvégezte a hadiak.-t. 1924-1937 között a Honvédelmi Min.-ban és a Vezérkari Főnökségen szolgált. 1937-től a hadiak. tanára. 1940-42-ben ezredesként a miskolci VII. hadtest vezérkari főnöke. 1942-44-ben vezérőrnagyként a kolozsvári IX. hadtesten belül a Székely Határvédelmi Erők parancsnoka. 1944. júl.-tól altábornagy, s a szovjet fronton a Kárpátok előterében harcoló 25. gyaloghadosztály parancsnoka. Júl. 29-én súlyosan megsebesült, s 1945. jan.-ig betegszabadságon volt. Közben a nyilasok 1944. okt. 30-án a leventék és a nemzetőrök orsz. párancsnokává nevezték ki, amely beosztást soha nem foglalt el. 1945. máj.-tól dec.-ig amerikai hadifogságban volt. 1945-1947 között fizikai munkásként dolgozott. 1947-48-ban a pécsi 2. számú honvédkerület parancsnoka. 1949. ápr.-tól okt.-ig az újjászervezett hadiak. parancsnoka. 1949. okt.-ben az Államvédelmi Hatóság letartóztatta. További sorsáról a kutatásban kétverzió ismeretes: a románkormány háborús bűnösként tartotta számon, ezért kiadták, és Bukarestben kivégezték; ill. egy koncepciós per során háborús és népellenes bűnök vádjával halálra ítélték, és Bp.-en kivégezték.