Kozmann György (Debrecen, 1905. máj. 11. – Bp., 1980. júl. 22.): okleveles gépészmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa (1959), egy.-i tanár. A bp.-i József Nádor Műegy.-en szerzett 1930-ban gépészmérnöki oklevelet. A nagy gazdasági válság éveiben állástalanként alkalmi megbízásokból élt. 1932-ben bekerült a Honvédelmi Min.-ba, ahol műszaki rajzolóként alkalmazták 1936-ig, amikor a diósgyőri Új gyárba került és a sajtoló műhely vezetője lett (1945-ig). 1945-1949 között a MÁVAG diósgyőri kohászati üzemeiben az öntödei osztály, majd a metallográfiai osztály laboratóriumának a vezetője. Ezzel párhuzamosan 1942-1949 között a miskolci Gépipari Középisk.-ban, 1948-tól az Áll. Műszaki Főisk. diósgyőri vaskohászati tagozatán tanított. 1949-ben nevezték ki a Bp.-i Műszaki Egy. Gépészmérnöki Karára. 1952-től nyugdíjba vonulásáig (1973) tanszékvezető a műszaki mechanika tanszéken. 1951 szept.-étől 1960 aug.-áig a BME oktatási rektorh.-i tisztét is ellátta, jelentős szerepet játszva a felsőoktatási reform munkálataiban. Számos hazai és külföldi szakfolyóiratban publikálta a szilárdságtan, a műszaki lengéstan és a rugalmasságtan körébe vágó tanulmányait. Egy.-i és szakmérnöki jegyzeteket, tan-és kézikönyvet írt, szerk. – F. m. Mechanika (Bp., 1950); Szilárdságtani példatár (Bp., 1951); Szilárdságtan (Bp., 1953); Változó keresztmetszetű rudak szilárdságtana (Bp., 1954); Alkalmazott rugalmasságtan (Bp., 1961; 1972-ig öt kiadásban); A rugalmasságtan elemei (Bp., 1964); Műszaki lengéstan (Bp., 1965); Kinematika és kinetika (Bp., 1969); BME Gépészmérnöki Karának centenáriumi évkönyve (szerk., Bp., 1971); Szilárdságtan (Bp., 1976).– Irod. Dr. K. Gy. 1905-1980 (A Jövő Mérnöke, 1980. szept. 6.).