Környey Béla (Krumau, Cseho., 1875. máj. 18. – Bp., 1925. ápr. 28.): operaénekes (bariton, majd hőstenor). Pályáját 1896-ban kezdte a bp.-i Népszínház karénekeseként (basszus), itt kezdte Barna Izsó karnagy tanítani. 1897-ben a Magyar Színházban, majd vidéki vándorúton szerepelt. 1898-ban Debrecenben lépett fel először operaszerepben. 1900-ban a buda-temesvári társulat tagja. Bp.-en Felice Mancio tanítványa. A Magyar Színháznál eltöltött 3 év után Bécsben Gärtnernél tanult. 1907-ben a Vígopera, 1908-tól az Operaház tagja (1918-tól örökös tag). 1914–18-ban a bécsi operaháznál működött. 1923-ban Amerikában vendégszerepelt. 1921-22-ben – A legkiválóbb m. énekesek egyike. Előadásait csillogó, szárnyaló hang és sokoldalú színpadi művészet jellemezte. Olasz, francia és m. operák (Rigoletto, Traviata, Trubadúr, Aida, Otello, Carmen, Tosca, Parasztbecsület, Sevillai borbély, Bánk bán stb.) főszerepeinek volt kiváló előadója. – Irod. Kereszty István: K. B. (A Zene, 1925. 5. sz.)