Kőszeghy Elemér, Winkler (Rózsahegy, 1882. jan. 3. – Bp., 19S4. szept. 1.): művészettörténész, festő. Jogi tanulmányok mellett Bécsben, majd Bp-en a Mintarajzisk.-ban tanult. Pályáját a kultuszmin.-ban kezdte. 1902-ben ösztöndíjjal Rómában, később Töröko.-ban járt. 1908-tól 1914-ig a múz.-ok főfelügyelőségének titkára. 1914–19 között a kassai múz. ig.-ja, s itt számos kiállítást rendezett. 1919-től 1923-ig Tátraszéplakon élt, s egyik legkiválóbb Tátra-festőnkké vált. 1923-tól 12 éven át Lőcsén tartózkodott, a múz. ig.-ja volt és értékes műtörténeti tanulmányokat közölt a Szepesi Híradóban, amelynek egy ideig főszerk.-je volt. Ekkor fedezte fel a szepesdaróci templom régi falfestményeit, melyeket szakszerűen restaurált is. 1939-ben az Iparműv. Múz. ig.-ja, 1946-ban nyugalomba vonult. Naturalista jellegű figurális kompozíciókat, tájképeket festett. 1930-ban kollektív kiállítása volt Késmárkon. A magyar ötvösséggel kapcsolatos kutatómunkája korszakos jelentőségű. – F. m. Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig (Bp., 1936); A Szepesség újabbkori festői és szobrászai (Bp., 1937); Kassa műemlékei (Bp., 1939)