Krámer Miklós (Bp., 1921. okt. 18. – Bp., 1963. aug. 1.): orvos, biokémikus, a biológiai tudományok kandidátusa (1957). Orvostudományi oklevelét 1949-ben a bp.-i tudományegy.-en szerezte. 1950–53-ban az MTA orvosi osztályának szaktitkára. 1957–58-ban Londonban működött Pollock professzor mellett. 1960-ban a Society for General Microbiology tagjává választotta; a bp.-i orvostudományi egy. Orvosi Vegytani Intézetének adjunktusa, 1961-től az Országos Korányi TBC Intézet biokémiai osztályának vezetője volt. Kutatásai során a fehérje-bioszintézis problémáival, közelebbről az induktív enzimszintézis kérdéseivel foglalkozott. E tárgykörbe tartozó kiemelkedő tanulmányai a Biochem. Biophys. Acta (Vol. 21., 1956), a Biochemical Journal (Vol. 70., 1958), az Acta Physiologica Hungarica (XXIII. 1963) c. folyóiratokban jelentek meg. Sokat tett a tudomány népszerűsítése terén, elsősorban a molekuláris biológia megismertetésében. – F. m. Adatok a fehérjék bioszintézisének kérdéséhez (kandidátusi disszertáció, 1957); Molekuláris Genetika (MTA Biológiai Oszt. Közl. VI. 1963). – Irod. K. M. (MTA Biológiai Oszt. Közl. 1964. VII. 1–2.)