Krenner József Sándor (Buda, 1839, márc. 3. – Bp., 1920. jan. 16.): mineralógus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1874, r. 1885). Ifjú korában Eötvös Loránd nevelője volt. A természettudományi doktorátust Tübingenben szerezte meg. 1866-tól az MNM ásványtárának múz.-i őre, 1894-től haláláig ig.-ja. 1870-től 1894-ig a műegy. ásvány- és kőzettan tanszékének tanára, 1894–1913-ban a bp.-i tudományegy.-en az ásvány-kőzettani intézet vezetője. Az MNM ásványtárát a világ egyik legelső ilyen nemű gyűjteményévé fejlesztette. Korában Európa egyik legjobb ásványismerője volt, számos új ásványfajt fedezett fel, határozott meg és írt le; ő foglalkozott először a kriolitokkal; nagy érdeme az anglesitekkel és tellúrvegyületekkel kapcsolatos régi hibás megállapítások kijavítása. 1877-ben Nagyág híres aranybányájában új arany-ezüst tellúrércet fedezett fel, amelyet róla Krenneritnek neveztek el. A m. geológia és ásványtan nagy mecénásáról, Semsey Andorról nevezte el az 1881-ben felfedezett Semseytet és az 1889-ben Felsőbányán felfedezett ólomezüst-antimon-kénvegyületet, az Andoritot. Eötvös nevét viseli a ~ által felfedezett Lorandit, s ~ nevéhez fűződik az avasit (1881), kornelit (1888), warthait (1909), schafarzikit (1915) felfedezése is. A Földtani Társulatnak 1895-től 1898-ig elnöke, 1912-től tiszteletbeli tagja volt. – F. m. A dobsinai jégbarlang (Bp., 1874); Magyarhoni anslesitok (Bp., 1877); Tellúrezüst Erdélyből (Bp., 1879); Andorit, új hazai ezüstérc (Bp., 1893); A Lorandit, új ásványfaj (Bp., 1894); Magyarország ásványai (Bp., 1908). – Irod. Mauritz Béla: K. J. (Bp., 1921. MTA Emlékbeszédek); Koch Sándor: A magyar ásványtan története (Bp., 1952); K. J. (Élet és Tud. 1955. 8. sz.); Vendl Aladár: A Budapesti Műszaki Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének története (Bp., 1957).