Kresznerics Ferenc (Ivánc, 1766. febr. 24. – Ság, 1832. jan. 18.): író, nyelvész, tanár, r, k. pap, az MTA t. tagja (1831). Pozsonyban hallgatott filozófiát és teológiát (1785–90), 1790-ben Szombathelyen pappá szentelték, 1794-ben Pesten bölcsészdoktori oklevelet nyert. Több helyen volt lelkész. 1793-tól Szombathelyen a bölcseletet tanította, végül 1812-től Ságon plébános. Könyv- és régiséggyűjteményét s kéziratai egy részét gr. Teleki József megvásárolta az MTA könyvtára részére. Nagy szorgalommal gyűjtötte a közmondásokat, szólásokat és tájszavakat. Az MTA nagyszótára megjelenéséig magyar-latin szótára volt a legelterjedtebb m. szókincsgyűjtemény. – F. m. A császárok (Julianus görög munkájának fordítása, Pozsony és Pest, 1806); Tentamen publicum e geometria pura et practica (Budae, 1807); Tentamen publicum ex algebra… (Budae, 1808); Magyar szótár gyökérrenddel és deákozattal (I–II. Buda, 1831–32. 1832-ban elnyerte az MTA nagyjutalmát.) – Irod. Szilasy János: K. F. élete (Pest, 1832); Gáldi László: A magyar szótárirodalom a felvilágosodás korában és a reformkorban (Bp., 1957).