Kunos Ignác (Hajdúsámson; 1860. szept. 22. – Bp., 1945. jan. 12.): nyelvész, turkológus, az MTA l. tagja (1893). 1882-ben szerzett a bp.-i egy.-en tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1885-től öt évig Konstantinápolyban élt, közben járt Egyiptomban, Szmirnában, Kis-Ázsiában, a Balkánon, és a török népköltészet eddig ismeretlen anyagát gyűjtötte össze. z 890-ben a bp.-i egy. magántanára, majd a török nyelv és irodalom c. ny. rk. tanára. Ugyancsak 1890-től a kereskedelmi ak. keleti tanfolyamán a török nyelv tanára. 1899-től az újonnan szervezett keleti kereskedelmi ak. ig- ja. 1900-ban a Munkácsi Bernáttal közösen indított Keleti Szemle szerk.-je. Kutatómunkájának eredményeit német, angol és török nyelven is kiadták. Úttörő folklorisztikai és nyelvtudományi munkáin kívül keleti meséket is írt. – F. m. Nyelvőrkalauz (Munkácsi Bernáttal Bp., 1883); Három karagöz játék (Bp., 1886); Oszmán török népköltési gyűjtemény (I–II. Bp., 1887–89); Orta-Ojunu. Tőrök népszínjáték (Bp., 1889); Török mesék (Bp., 1889); Kisázsiai török nyelv (Bp., 1890); Anatóliai képek (Bp., 1891); Kisázsiai török nyelvjárások (Bp., 1892); Kisázsiai török népregények (Bp., 1892); Köroglu, Ázsia rablóhősének regénye (Bp., 1893); Kisázsia török dialektusairól (Bp., 1896); Naszreddin Hodzsa tréfái (Bp., 1899); Sehejk Sulejman effendi's Tschagataj-osmanisches Wörterbuch (Bp., 1902); Ada-Kalei török népdalok (Bp., 1906); Türkische Volksmärchen aus Ada-kale (Leipzig-New York, 1907); Beiträge zum Studium der türkischer Sprache und Literatur (Leipzig-New York, 1907); Boszporusi tündérvilág (Bp., 1923); Halk edebiandi numuneleri. Turkee Ninniler (török nyelven, Stambul, 1925); Mosolygó napkelet (Bp., 1930).