Kunoss Endre (Egyházashetye, 1811. ápr. 9. – Káloz, 1844. jún. 22.): költő, szerkesztő, ügyvéd. Filozófiai és jogi tanulmányainak elvégzése után Vas vm. tiszti alügyésze. Ügyvédi vizsgája után Németo-ban hosszabb utazást tett, majd Pesten lett újságíró. 1836–37-ben a Jelenkor segédszerk.-je, majd a Világ munkatársa. 1838-ban Vajda Péterrel megindította, szerk. és kiadta a Természet c. első népszerű természettudományos folyóiratot és Lombok c. irodalmi melléklapját. Ebben munkatársaival együtt igaztalanul támadta az Athenaeum szerkesztőit: Bajzát, Vörösmartyt és Toldyt. Előfizetők hiányában lapjai fél év alatt megszűntek. Ezután nevelői állást vállalt (a Zichy, majd a Batthyány családnál). 1843-ban részt vett a pozsonyi ogy.-en. Versei, elbeszélései, cikkei 1831-től jelentek meg a folyóiratokban. Kezdetben az ún. almanach-líra követője volt, később a népdalírás hatott rá, néhány népdala közismertté vált (Kitárom reszkető karom, Képeddel alszom el ). – F. m. Alapvonatok a honi nevelés köréből (Pest, 1833); Szófüzér (Nyelvújítási szavak jegyzéke, Pest, 1834); Gyalulat (Nyelvújítási szavak magyarázatos szótára, Pest, 1835); Honi törvénytudomány (Pest, 1838); Dalfüzér (Pozsony, 1839); Dajkakönyv (Buda, 1842); K. versei (Pest, 1843); A selymészet kézi könyve… (Pest, 1843). – Irod. Ney Ferenc: Emléksorok K. sírjára (Életképek, 1844); Dezsényi Béla-Nemes György: A magyar sajtó 250 éve (Bp., 1954).