Kunszery Gyula, Kunczer (Bp., 1906. jún. 10. – Bp., 1973. máj. 1.): költő, újságíró, irodalomtörténész. A bp.-i tudományegy.-en szerzett m.-német szakos tanári oklevelet, m. irodalomból, nyelvészetből és esztétikából doktorált. Először gimn.-ban tanított, 1936-ban a Színházi Életben megjelent, a tanári sorsot szatirikusan ábrázoló verse miatt fegyelmit kapott. Költeményei, novellái a húszas évek közepétől jelentek meg az Élet-ben, Képes Krónikában, tanulmányai a Katholikus Szemlében, a Jelenkorban. A harmincas években a Nyugat és az Új Idők novellapályázatain díjat nyert. Hitler-ellenes publicisztikai tevékenységet fejtett ki a Magyar Nemzet és a Mai Nap hasábjain. Cikkeivel kihívta a jobboldali sajtó támadását. A véleménynyilvánítás szabadságáért szállt síkra a Magyar írók bűnperei (Bp., 1942) c. kötetében is. A német megszállás idején bujkálnia kellett. 1945 után újra a Magyar Nemzet munkatársa volt; 1947-ben a Katolikus Demokrata Néppárt listáján ogy.-i képviselő lett de mandátumáról hamarosan lemondott. Pesterzsébeten tanított. 1955-től az Új Ember belső munkatársa volt. A hatvanas évek elejétől rendszeresen írt a Magyar Hírlap, Élet és Irodalom, Élet és Tudomány c. lapokba és folytatta irodalomtörténeti munkásságát. A bűvös szekrény (Bp., 1944) c. mesejátékából Farkas Ferenc vígoperát készített, melyet külföldön is sikerrel játszottak. – M. Vegyétek és igyátok (versek, Bp., 1932); Magamtól Istenig (versek, Bp., 1937); A bűvös szekrény (verses mesejáték, Bp., 1944); Fanyar mosoly (versek, Bp., 1947); A Himfy-vers nyomában (Kisfaludy Sándor költészetének verstani és verstörténeti elemzése, Bp., 1957); A magyar szonett kezdetei (Bp., 1965); Napot tükröző üvegcserép (versek, Bp., 1965). – Irod. Radnóti Miklós: Magamtól Istenig. K. Gy. versei (Próza, Bp., 1971); Hegyi Béla: A Vigilia beszélgetése K. Gy.-val (Vigilia, 1973. 7. sz.); Vargha Kálmán: K. Gy. (Irod. tört. Közl., 1973. 4. sz.); Hegedűs Géza: Egy tiszta lelkű írástudó halálára (Élet és Irod. 1973. 18. sz.); Walkó György: K. Gy. emléke (Nagyvilág, 1973. 7. sz.); Szeghalmi Elemér: K. Gy.-ra emlékezve (Új Ember, 1976. 48. sz.); Antal Gábor: K. Gy. (Magyar Nemzet 50 év. Emlékkönyv 1938–1958). – Szi. I. A.: K. Gy. halálára (vers, Új Ember, 1973. 19. sz.).