Kupcsay Felicián (Hosszúfalu, 1876. jún. 8. – Bp., 1964. febr. 5.): író, miniszteri tanácsos. Kolozsvárott és Bp.-en jogot tanult, utána a Vallás- és Közoktatásügyi Min.-ban különféle beosztásokban dolgozott; a forradalmak idején is helyén maradt. Az 1920-as években a tankönyvügyi, majd nyugdíjazásáig a művészeti ügyosztály vezetője (1934), egy ideig filmcenzor volt. Nyugdíjasként 1944-ig a Szerzői Jogi Szakértő Bizottság tagja. Az 1950-es években a Metalloglobus Fémipari és Értékesítő Vállalatnál éjjeliőr. Írásaiban témái aprólékos elemzésével illusztrálta világlátását, a humanizmust és némi pesszimizmust. Érzékletesen mutatta be a budai szerb családok eltűnt világát. Elbeszéléseit főként az Új Idők közölte. – M. Szent hazugság (elbeszélés, Sepsiszentgyörgy, 1903); Zarathustra múmiája (Bp., 1906); A szeretet vize (Bp., 1906); A boldogság kiskátéja (elbeszélések, Bp., 1910); Gyilkosság a Magány utcában és egyéb gyilkosságok (elbeszélések, Bp., 1931). – Szi. Kassák Lajos: Egy ember élete (önéletrajz, Bp., 1928–1939).