Kezdőlap

Laczkó Géza (Bp., 1884. dec. 3.Bp., 1953. dec. 1.): író, újságíró, kritikus. ~ Aranka színésznő fia. Francia-magyar szakos tanári oklevelet szerzett a bp.-i egy.-en, de közben Párizsban is tanult. Egy.-i évei alatt az Eötvös Kollégium tagja, 1907-től az Orsz. Nőképző Egyesület gimn.-ának tanára. Költőnek indult. Solo solissimo (Kolozsvár, 1907) c. kötete a századforduló szecessziós ízlésének felelt meg. Igazi műfaja a novella lett. 1909-ben a Nyugatban tűnt fel a Madame de Rothe hanlála c. elbeszélésével, ezt követte 1910-ben A porosz levél c. novella. A baloldali értelmiséghez tartozott. A Tanácsköztársaság alatt gimn. ig., majd egy.-i tanár. 1920 után eltávolították a tanári pályáról. Kiadói lektor lett, 1923-tól 1939-ig a Pesti Napló h. szerk.-je, majd a Dante könyvkiadó vezetője. 1946-tól a Szivárvány c. hetilap rovatvezetője. 1948-tól visszavonultan élt. Foglalkozott nyelvészettel és stilisztikával, s jelentős nyelvművelő tevékenységet fejtett ki. Tanulmányai, bírálatai a Nyugatban, az Est-lapokban, az Erdélyi Helikonban jelentek meg. Műfordítói munkásságát Moliére, Balzac, Daudet, A. France, Maupassant, Renan, Rolland és Maurois fordításai jelzik. – F. m. A porosz levél – Madame de Rothe halála (elb., Bp., 1911); Széphistória Vasverő Deli lovagról (verses elb., Bp., 1913); Noémi fia (önéletrajzi r., Bp., 1916); Német maszlag, török áfium (r., Bp., 1918); William Blackbirth lelke (elb., Bp., 1922); Sátán Trismegistus olvasója (nov., Bp., 1924); Sánta Ámor (nov., Bp., 1936); Királyhágó (önéletrajzi r., Bp., 1938); Kőrösi Csoma Sándor (életrajzi r. Szeged, 1942); II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem (r., Révay József fejezte be, I. Isten árnyéka a földön, II. Vörös zászlók alatt, Bp., 1955); Mártír és rabszolga (válogatott elb., Keresztury Dezső bevezetésével, Bp., 1957); Szerelem és halál árnyékában (válogatott elb., Benedek Marcell bevezetésével Bp., 1959); Nyári feleség (válogatott elb., Bp., 1963). – Irod. Benedek Marcell: I.. G. (Csillag, 1954. r. sz.); Gyenis Vilmos: L. G. (Irod. tört. Közl. 1956); Kárpáti Aurél: Tegnaptól máig (Bp., 1961); Féja Géza: Vallomás L. G.-ról (Élet és Irod., 1963. 19, sz.).