Lakits Pál (Magyaróvár, 1928. okt. 30. – Bp., 1968. ápr. 16.): irodalomtörténész, műfordító. 1952-ben szerzett tanári oklevelet a bp.-i ELTE m.-francia szakán. Bp.-en volt általános isk. tanítóképző intézeti és gimn.-i tanár (1951–62). 1962-től a Művelődésügyi Min. főelőadója, utóbb tudományegy.-i osztályának vezetője. Egyidejűleg a debreceni KLTE romanisztikai tanszékén adjunktus, majd a bp.-i ELTE francia nyelvi és irodalmi tanszékének oktatója. 1954-től jelentek meg irodalomtörténeti tanulmányai, kritikái. Tankönyveket, szöveggyűjteményeket és francia irodalmi antológiákat szerkesztett, francia prózai és verses műveket fordított magyarra. Öngyilkos lett. – F. m. Középiskolásaink és az irodalom (irodalomszociológiai tanulmány, Bp., 1962); A kaland változásai. Az ófrancia udvari novella történetéhez (Bp., 1967); Klasszikus francia költők (antológia, szerk. Rónay Györggyel és Szegzárdy-Csengery Józseffel, Bp., 1968). – Irod. Pálmai Kálmán: L. P. (Pedagógusok Lapja, 1968. 9. sz.).