Lampérth Géza (Mencshely, 1873. okt. 23. – Bp., 1934. nov. 18.): költő, író. A bp.-i egy.-en jogot végzett. Ezután egy évig a bonyhádi Perczel családnál nevelő, majd Bp.-re költözött. 1898-tól 1922-ig az Orsz. Levéltár, 1922-től 1923-ig, nyugalomba vonulásáig a ngy. könyvtárának munkatársa. 1905- től a Petőfi Társ. tagja, 1926-tól főtitkára volt. A hivatalos ízlést követő hazafias verseket, elbeszéléseket, regényeket, drámákat, történeti és ifjúsági műveket, részben irodalomtörténeti tanulmányokat is írt. – F. m. Első könyvem (versek; Bp., 1897); Megjöttek a huszárok (vígjáték, bem. Budai Színkör, 1898); Pacsirtaszó (versek, Bp., 1901); Három pápai diák (r., Bp., 1902); Három pápai diák balatoni utazása (r., Bp., 1902); Veér Judit rózsája (történelmi színmű, bem. Nemzeti Színház, 1905); A boldogság vándora (versek, Bp., 1909); A kompánia rózsája és egyéb kuruc történetek (elb., Bp., 1912); Az én rózsáim (elb., Bp., 1914); A glóriás Rákóczi (versek, Bp., 1914); Régi magyar levelesláda (Bp., 1923); Csendes ünnep (versek, Bp., 1928). – Irod. Alszeghy Zsolt: L. G. (Irod. tört. 1928); Kozocsa Sándor: L. G. (Napkelet, 1934).