László, V. (Komárom, 1440. febr. 22. – Prága, 1457. nov. 23.): magyar és cseh király, osztrák herceg. Albert kir. és Erzsébet kir.-né utószülött fia, anyja 1440. máj. 15-én csecsemőként koronáztatta meg, s kénytelen volt a Habsburgok seniorának, III. Frigyesnek gyámságára bízni. Örökletes jogát sem Mo.-on, sem Cseho.-ban nem ismerték el, Frigyes sem volt hajlandó őt a m. báróknak I. Ulászló halála után kiadni. Amikor Eiczinger Ulrik, Cillei Ulrik és a cseh kat. párt feje, Rozmberk Ulrik 1452-ben Frigyest Bécsújhelyen ostrom alá vették, szept. 4-én kiadta ~t Cillei Ulriknak, akinek nevelése mély nyomokat hagyott a fiatal kir. jellemén képmutatásra hajlamos uralkodó volt, céljait kitűnően tudta leplezni. A cseh koronázásra csak 1453. okt. 28-án kerülhetett sor, mert a huszitaellenes kir. nehezen szánta rá magát a huszitákkal kötött ún. kompaktaták (a husziták követelései, így a két szín alatti áldozás) elismerésére. Jóllehet Hunyadi János lemondott kormányzói tisztéről, ~ a tényleges hatalmat Mo.-on sem gyakorolta. A török elleni védelem érdekében még a nándorfehérvári ostrom küszöbén és idején sem tett semmit. Hunyadit, mivel az a kir. udvarban csak salvus conductus ellenében és hadseregnyi csapattal volt hajlandó megjelenni, nem tehette ártalmatlanná, de halála után Cilleit – akiben vakon bízott – tette meg főkapitánnyá 1456. okt.-ben a futaki ogy.-en. Cillei meggyilkolásának hírét látszólagos nyugalommal fogadta, s Temesvárott megesküdött, hogy halálát nem bosszulja meg. De amikor Budán az előkészületeket befejezte (Giskrát zsoldosaival Budára rendelte fedezetül), elfogatta Hunyadi Lászlót (1457. márc. 14.) s két nap múlva kivégeztette. A kivégzés után utólagosan kiállított ítéletlevél (amelyben Hunyadi János emlékét is igyekezett bemocskolni) nem csendesítette le az országban kitört lázadást. ~ menekülésszerűen Bécsbe utazott, onnan Prágába ment, ahol előkészületeket tett menyasszonyának, VII. Károly francia kir. leányának, Margit hg.-nőnek fogadására, de bubópestisben hirtelen meghalt.