L’Auné Ottó (Nagyenyed, 1919. febr. 11. – Bp., 1987. aug. 22.): mérnök. 1939-től egy évig a bukaresti tudományegy. számtan-fizika szakos középiskolai tanári karán tanult, majd szüleivel együtt Bp.-re költözött. A József Nádor Műszaki és Közgazdaságtudományi Egy. mérnöki karán végezte tanulmányait, de a háború miatt csak 1948-ban szerezte meg mérnöki oklevelét. A háború alatt megtagadta a németországi kitelepítést, az ellenállási mozgalomban részt vevő Kiska-zászlóalj tagjaként harcolt. A dunántúli földreform szervezésében 1945-től 1948-ig tevékenykedett, 1948-ban a numerikus házhelyek kiosztásában vett részt. 1949. ápr. 1-jétől a műegy. geodéziai tanszékén tanársegéd, majd adjunktus, 1957. okt. 1-jétől docens. 1950-től 1953-ig a Bp.-i Műszaki Egy. (BME) híradástechnikai tagozatán és az Agrártudományi Egy.-en meghívott előadó. Az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegy.) Természettudományi Karán „geodézia és kiegyenlítő számítások” címmel adott elő. Részt vett a BME Mérnöki Továbbképző Intézetének munkájában. Kiemelkedőek a geodéziai méréselmélet terén végzett kutatásai. Kidolgozott egy eljárást olyan egyszerű és összetett lencsék konstruálására, amelyekkel 50-75-szörös nagyítást lehet elérni. Eljárása egyszerű és olcsó, nagy stabilitású mikroszkóp-objektívek gyártására adott lehetőséget. (1953-ban újításként fogadták el.) Tudományos munkássága során a pillérmozgások törvényszerűségének, a szalaggal való hosszmérés pontosságának kérdéseit vizsgálta. Választmányi tagja volt a Geodéziai és Kartográfiai Egyesületnek, valamint az MTA Módszertani Bizottságának. Több egyetemi jegyzetet és számos szakcikket írt. – F. m. Kiegyenlítőszámítás (Bp., 1953); Geodéziai gépszámítás (Bp., 1963); Geodézia (Bp., 1965); A modern matematika alkalmazása a kiegyenlítőszámításban (szakmérnöki jegyzet, Bp., 1971).